Meghalt az egyik szülőm, meddig normális napi szinten rengeteget gondolni rá?
3 hónapja történt. Úgy érzem sikerült feldolgoznom az esetet, már amennyire egy ilyet fel lehet dolgozni. De mégis legalább napi tízszer eszembe jut, hogy vajon mit gondolna erről, meg egyes dolgokról visszaemlékszem rá, mit csinálnék máshogy stb. És nem tudom ez normális e még, mert pár döntésem mögött is az áll, hogyha látna, akkor szeretném, hogy büszke legyen rám.
Köszönöm a válaszokat :)
Szerintem míg élsz, minden nap gondolni rá sem gáz. De később már nem fájdalommal, hanem megnyugvással. Attól, hogy meghalt, még része az életednek.
Egyébként 3 hónap alatt feldolgozni. . Hát huhh, nem mkinek megy ám ez ilyen gyorsan! Úgyhogy ne stresszelj ezen, az élet megy tovább.
Még közeli.. A gyászmunka komoly dolog, halad benned és fontos is. Különféle fázisai vannak, a "máshogy kellett volna" megbánástól a haragig mindenféle. de ez vezet az elfogadásig, a megbékélésig, a lelki békéig és valószínű a halott ezt szeretné, nem "büszkélkedni" hanem, hogy boldogulj az életben, hogy lelki békédet megleld.
" Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall?"
"Ó, hadd leljem meg végre honnomat!
segits vigasztaló, pillangó gondolat!"
Radnóti
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!