Mennyire normális, ha egy lány ilyen szinten érez az anyja iránt?

Már 16 vagyok, de még mindig imádom anyám érintését, ha megsimogatja az arcomat, a hajamat, imádom az ölelését, nagyon szeretek hozzábújni. Odavagyok a mosolyáért, a hangjáért az illatáért és úgy egyáltalán gyönyörűnek látom őt. Szeretek vele rengeteget beszélgetni meg viccelődni is.

Mennyire egészséges ez?

Pl. anyák napjára verset írtam neki, amit kitettem az asztalra s lesben álltam, figyeltem mit szól hozzá, mikor láttam hogy elérzékenyül nem bírtam ki, elsírtam magam odarohantam hozzá és szoros ölelésben ringattuk egymást egy csomó ideig.

Vagy másik, nemrég nekem volt születésnapom és csak azt kértem tőle, hogy egymást átkarolva nézzük végig a napfelkeltét, aztán csináljunk otthon egy kis bulit, csak mi ketten.

Néha meg azon kapom magam, hogy könnyes szemekkel mosolygok, ha magam elé képzelem őt, amikor nincs velem.

Mit gondoltok, nem túlzás ez így? Mondjuk úgysem tudok mit kezdeni az érzéseimmel, kimondhatatlanul nagyon-nagyon szeretem anyámat, de nem sok ez?