Volt már kapcsolatotok mérgező, bántalmazó szülővel? Anya vagy apa volt ? Lelki vagy fizikai bántalmazás? Sikerült megszabadulnotok tőle ?

Jelenleg is van, az apámmal élek. Az a legrosszabb benne, hogy akármi történik megvan az a maradék szülő iránti szeretet és nem múlik el. A lelki bántalmazás minden fajtáját megkapom tarkítva azzal, hogy fülsüketítő ordibálás megy 0-24..egy véletlen nyitva hagyott fiók és egy sör-pálinka kombó irdatlan pofon/csapkodás sorozatokra képes. Nyilvános helyeken képes megalázóan kiabálni velem és hirtelen mozdulatokkal imitálni, hogy megüt amitől tanult reflexből ugrok el. Abban a fél órában a lehető összes gondolatom akörül forog, hogy hogyan költözhetnék el anyához de mikor alszom rá egyet minden okénak tűnik...Gyűlölöm a szitut mert azért amellett, hogy undorítóan kezeli az ilyen helyzeteket rengeteg mindent tett értem és kiskoromban is lényegében ő foglalkozott velem végig. Azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon szeret de engem ez az egész egy kiégett idegronccsá tett, aki nem tud/nem akar emberi kapcsolatokat építeni. Ha egy olyan pillanatban lenne lehetőségem elköltözni mikor épp normális és viszonylag aranyos velem egyszerűen nem lenne szivem hozzá. Ahhoz, hogy az én sztorim is kerek legyen hozzá kell tennem, hogy 2 gyámügyi eljáráson vagyunk túl, abból egyet én indítottam de azon kívül, hogy apámmal maradok az egyetlen opcióm az volt hogy önként beköltözök egy gyermekotthonba (akkor nem volt rá mód, hogy anyához tudjak költözni). Tehát maradt a jópofizás és az egy év túlélése. Most lenne lehetőség rá, de elég bonyolult az ügy mert nincsenek elválva annak ellenére, hogy 4 éve külön élnek, szóval valahogy enélkül kéne összehozni és foggalmam sincs hogyan. Nagyon buta dolog de ilyenkor kéne csinálnom egy ilyen szavazást, hogy mit kéne tegyek:

a) Hagyom, hogy lelkileg mégjobban tönkretegyen, (velejárója a folyamatos stressz ami rengeteg hátránnyal jár kinézetileg és egészségileg is) de közben mégiscsak az apám aki azért megpróbálja megadni amit egy szülőnek kell, kivéve a támogatást és a szeretetet + belerokanna ha sikerülne itthagynom

b) belebonyolódok megint valami értelmetlen gyámügyi szerencsétlenkedésbe, ami vagy sikerül vagy nem (ha nem akkor van esély rá hogy pár héttel később a kútban találnak meg) ellenkező esetben anyáékkal lakhatnék ahol sokkal nyugisabb minden de viszonylag szűk helyen kell meghúznunk magunkat és anyagilag nagyon nagy terhelés lennék rájuk nézve (így sem jönnek ki valami jól az albérlet ára miatt). Emellett viszont 100% hogy többet nem állna velem szóba apa és ez sem életcélom

Kérdés, hogy ki melyiket választaná a helyemben?

Volt, még van. Anyai részről fizikai és lelki bántalmazás és manipulálás, apai részről elfordulás a bántalmazástól és dolgokba beleszólás (a'la mindent rosszul csinálok).

Sajnos gyerekként elhittem, hogy haszontalan semmirekellő vagyok ami keményen rányomta a bélyegét az életemre, elég klasszul elkúrtam.

Nálam az áttörést egy másfél éves elköltözés, egy jó pszichológus és egy érdemeimért történő munkahelyi előléptetés hozta el.

Ebből lesz egy albérletbe költözés mert elhiszem, hogy fenn tudom tartani és amint összébb szedtem a lelkivilágom, elmondom nekik mit "értek el" ami után ugyan a távolabbi rokonok is egy rohadéknak fognak tartani de kell az önértékelésem helyrerakásához. Utána a kapcsolat megszakításával szerintem már nem is kell bajlódnom. :)