Melyik szülői magatartás a károsabb? Melyik okoz nagyobb kárt?

Apuka teljesen rendben van a gyerekkel, egészen 10 éves koráig kb, addig jó volt a kapcsolatuk. Akkortájt inni kezd, és ez kb öt évig tart. Azalatt az idő alatt fizikailag nem bánt senkit, legalábbis a gyerek nem látja. Viszont folyamatosak a viták otthon, az ordibálások. A gyerek is sokszor megkapja, hogy jó lenne, ha meghalna.(csak nem ilyen szépen megfogalmazva) A férfi gyakran fenyegetőzik azzal, hogy megöli az anyukát és a lányt is. Egyszer a lány még olyan vitának is fültanúja lesz, amiből az jön le, hogy neki van valahol egy féltestvére az apja részéről, félrelépés miatt. Az apuka egyszercsak munkahelyet vált és akkor megoldódik az alkoholproblémája. Viszont a gyerekével nem igazán beszél, annak ellenére, hogy együtt élnek. Kb csak köszönő viszonyban vannak, mintha idegenek lennének. Plusz néha megdobja valamennyi zsebpénzzel és itt kifújt a nevelés.

Aztán ott van az anyuka. Alapvetően törődik a gyerekkel, viszont nem igazán nyugszik bele abba, hogy a lány nem olyan, mint amilyennek ő akarja. Ha a rokonokat látogatják mindig ő beszél a gyerek helyett, utána miután távoztak leszidja, hogy miért neki kell beszélnie helyette. Ha mégis hagyja szóhoz jutni a gyereket akkor utólag tuti valamibe bele fog kötni. Egyszer amikor a gyerek hat éves volt valami piac szerűn plüss állatot néztek. A kislány nem tudott dönteni, a nő meg türelmetlen volt ezért ordibálva elrángatta, egész hazaúton kiabált, hogy a gyerek nem az övé, és nem érti miért követi. Amikor a gyerek általános iskolás volt mindig veszekedett egy ötösnél rosszabb jegy miatt, mondván, hogy ha így halad a gyerek meg fog bukni. Egyszer valaki a gyerekről azt terjesztette, amikor nyolc éves volt, hogy lefeküdt az osztálytársnőjével. Az anyuka ezt egy baráti látogatás után tudta meg, egy harmadik hasonló korú kislánytól. Erre az volt a reakciója, hogy amikor messze értek megrángatta a lányát, megütötte, és ezt kb addig csinálta, amíg az be nem ismerte, hogy tényleg megtörtént, ami nem. Aztán otthon kikérdezte, és kiderült, hogy semmi nem került le a két szóban forgó lányról. Ezután persze nagyon szépen elmagyarázta, hogy az azonos nemű kapcsolatok gusztustalanok, betegesek. Amikor az apuka alkesz lett nem hagyta el, mivel nem volt hová mennie. Gyakran veszekedett ilyenkor a lánnyal, hogy ne sírjon, mondván, hogy az ezzel tuti csak az anyát akarja bántani, és ugyan olyan sz_r alak, mint az apuka. Gyakran amiatt is veszekedett a lány miatt, amikor a szülők közé állt, és pont emiatt nem történt semmi. Amikor a lány kollégista lett folyamatosan veszekedett vele, hogy biztos rossz társaságba keveredett, csak mert sokban nem egyezett a véleményük. Az anya viszont ennek ellenére érezteti, hogy szereti azt a gyereket, igazából aránylag engedékeny is, csak bulizni nem hagyja, meg túl fiúsan öltözködni. Folyamatosan azt, hajtogatja, hogy ő csak jót akar, bár lehet, hogy csak simán manipulatív. Gyakran bolondnak titulálja a lányt, ha az nem ért vele egyet, és gyakran ordibál vele, akár, hogy "majd meg fogja látni, hogy neki van igaza, csak akkor már késő lesz". Igazából a gyerek 16-17 éves kora körül viszonylag elviselhető a kapcsolatuk, ha semleges témákról van szó. Gyakran szóba jön az évek alatt, hogy a lány ne merjen "bzi" lenni, merthogy az anyuka unokát akar, meg különben is mekkora szégyen lenne, ha az lenne.

Szerintetek melyik szülő okoz nagyobb kárt hosszú távon? Hogy lehet ezt helyrehozni az "áldozatnak"?