Szerintetek mennyire normális az, hogy gyerekként rendszeresen vertek?
33 vagyok, és mostanában kezdett el foglalkoztatni a kérdés, hogy a gyerekkori bántalmazás miként lehetett kihatással a személyiségemre.
Ez egész gyerekkoromban jellemző volt kb. 14 éves koromig. Mindkét szülőmtől kaptam, soha nem ököllel vagy szíjjal, de mindig a tarkómat verték miközben próbáltak lefogni, ezt sokszor sírásig. Ha anyám a gyenge fizikuma miatt nem bírt velem, szólt apámnak. Az indokok általában következők voltak: visszabeszélés, engedetlenség, rossz jegyek. Egyszer emlékszem a 11-ik születésnapomon kaptam csak azért, mert többszöri felszólításra sem mentem ki ebédelni. Máskor azért, mert sokadjára sem tudtam jól leolvasni a fali óráról, hogy mennyi az idő.
Ami számomra megdöbbentő az az, hogy egyszer felhoztam nekik ezt rokonok előtt és egy az egyben tagadták, ami persze érthető, de aztán privátban is felemlegettem és akkor is ugyanúgy, mintha meg sem történt volna. Azt mondták, képzelődöm, meg csak azért mondom, hogy őket bemocskoljam (nyilván érdekemben áll).
Anyám azzal is etetett sokáig, hogy az unokatesóim alkoholista apja bezzeg hogy megveri a két gyereket, szíjjal, és hogy én persze nem vagyok eléggé bántva, ezért vagyok ennyire rossz. Aztán már felnőttként megkérdeztem egyiküket, és elmondta, hogy soha nem kapott fizikailag otthon, egy esetet leszámítva, amikor tiniként nagyon elkésett és kapott pár pofont.
Én a mai napig egy elég instabil személyiségű, önbizalomhiányos ember vagyok, aki kiáll magáért, ha kell, de mindezt nagyon erőteljes belső érzelmi vihar előzi meg és követi. Nem bírok rosszban lenni másokkal, sokszor megalázkodom inkább, minthogy konfliktus legyen. Később viszont ez a magatartás bántja a büszkeségem, és mások számára érthetetlen módon leszek hirtelen agresszív, támadó. Nem vagyok jó az emberekkel.
Azt olvastam, hogy a szülői bántalmazás a legrosszabb és legmaradandóbb, mert olyanoktól kapja a gyerek, akikben elsődlegesen bízik, akiket elsőrendűen szeret.
Mit gondoltok?
Az állandó verés nem megoldás inkább csak ront a helyzeten
Majd ha neked lesz gyereked te már tudni fogod, hogy ne ess ebbe a csapdába
Ez a generáció a taslit nem tekintette verésnek.
De te már felnőtt ember vagy. Ha valami tré a személyiségedben, akkor változtasd meg, dolgozz rajta. Ne visszafelé mutogass.
Amúgy az is tipikus, hogy tagadják, akkor is, ha nyilvánvaló. Engem átlökött apám az üvegajtón. Anyám meg nekem is meg akarta magyarázni, hogy az nem is úgy volt. A törött üveg se zökkentette ki a kis világából.
Ismertem rosszabbat is olyat ahol az apa az anyukát is bántalmazta és ott törtek az ujjpercek, felrepedtek az ajkak, eltört az orr stb. Szóval van rosszabb a leírtaktól. Olyan ember csinál ilyet aki nem tudja nevelni a gyerekét és valószínűleg őket is így nevelték.
Ismertem pár hasonló felnőttet és ennek eredménye főképp a rosszindulat, pszichológiai problémák és a feltétlen szeretet képességének hiánya.
Az ilyen jellegű traumákat sosem úgy ítéljük meg,hogy mennyire volt durva az amit a bántalmazó tett,hanem úgy ,hogy mennyi kárt okozott az áldozatban.Lehet,hogy Valaki sokkal jobban túlteszi magát egy pofonon,de lehet,hogy másnak az komoly problémákat okoz!
Egyálltalán nem normális a gyerekbántalmazás!Egyetlen pofon is büntetendő Magyarországon!
Ajánlom figyelmedbe a Mérgező szülők című könyvet és gy pszichológust.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!