Meddig érdemes szülőkkel élni ha anyagi szempontokat veszem csak figyelembe?

Hogy kellene már velük élned? De nyilván kényelmes, hiszen, mint írod, teljesen ingyenes a lakhatásod, így azt javaslom, életük végéig élj velük.

Én se vagyok egy nagy társasági ember, de az "elmegy az élet"-hez nem kell nagy tudomány... Ott leszel 40-45-50 évesen, 0 kapcsolatokkal, valamennyi pénzzel. Vagy a másik opció, laksz albérletben/lakótársakkal, ami által kevesebb pénzed marad, de lesznek emberi kapcsolataid, élményeid. De ha csak a pénz számít, akkor nyilván soha ne költözz el.

Mi jön le nekem messziről, idegenként?

Az, hogy félsz váltani és kifogásokat keresel!

Persze, megpróbálhatsz meggyőzni... de nem, nem normális ha valaki utál a szüleivel élni, negyvenakárhány éves, és mégis ezt teszi, mert anyagilag így könnyebb.

A negyvenakárhány éves példám sarkítás volt. Remélem átjön.

Én 18 évesen költöztem el tőlük. Van olyan kollégám, wki meg 38 es 44 évesen is otthon élnek a szülőkkel. Kapcsolatuk nincs, csak férjes nőkkel randizgatnak titokban.

Én azt gondolom, hogy a húszas évek vége felé, olyan 26-28 évesen legkésőbb már egészséges lenne onallosodni minden értelemben.

"sajnos a szüleim képtelenek lakást/házat venni nekem,velük kell élnem"

Hát most nagyon megsajnáltalak. Közlöm veled, hogy szerintem itt egyikünknek sem adott a lehetőség, hogy a szülei saját házat vegyenek neki és mégsem KELL egyikünknek sem velük laknunk.

Nem tudom mit csinálnál, ha lenne egy komoly kapcsolatod és arra kérne a párod, hogy költözzetek össze mondjuk egy albérletbe. Inkább nemet mondasz, csak mert neked kényelmesebb, hogy anyádék eltartanak? Legalább megtehetnél annyit, hogy beszállsz néha a költségekbe.

Tényleg nem egyszerű az indulás, de mindenkinek át kell esnie ezen. 19 évesen költöztem albérletbe 0 Ft megtakarítással, mindenféle anyagi támogatás nélkül, átlag jövedelem mellett. Nem mindig vehetem meg azt amit szeretnék, de 1000x jobb így az életem. Szerintem gondolkodj el ezen kicsit.

22/N

"a kényelmes és nyugodt élet többet ér a függetlenségnél. A függetlenség csak akkor jöhet ha már szabad vagyok anyagilag jelentősen. Tehát nyugodt vagyok hogy nincs hitel és van egy klassz ingatlanom és pár éves tartalékom. Azt mondom az jó"

Valóban. Utána pedig jön a "felnőtt párkapcsolatok" témacsoportban, hogy "35 évesen nincs barátnőm, pedig saját lakásom is van, miért?"

"Azt nem akarom megtenni hogy albérletbe menjek mert akkor egy idegennek a zsebét tömködném és abból nekem nem lenne semmi, csak a kiadónak egy új kiadó lakása."

Tévedsz. A bérelt lakás az nem "semmi", és nem "idegenek zsebének a tömködése". Ez csak egy idióta magyar mentalitás.

A bérelt lakással egy szolgáltatást fizetsz meg, egy szülőktől független életmódot. (Fáj, amikor valaki ennyire gyöpös, fiatalon.)

"Mi az hogy elmegy az élet?"

Most még lehet, hogy nem érzed. De maholnap 30, aztán 40. És rohadtul utálni fogod magadat, hogy a partvonalról nézted az életedet.