Meddig érdemes szülőkkel élni ha anyagi szempontokat veszem csak figyelembe?
Számításaim szerint hatalmas összegeket spórolok meg azzal hogy szüleimmel élek. Mivel csak telefonomat ruhákat és netet,fodrászt kell fizetnem magamnak. Se albérlet se rezsi se kajáért nem fizetek semmit.
Ha így nézem akkor ezen állapont fenntartása kivánatos amig nem kérnek pénzt. Mivel sajnos a szüleim képtelenek lakást/házt venni nekem,velük kell élnem.
Szóval ez évi 2,5 millió forint spórolás.
Ugyanakkor a kedvezőtlen lakóhely miatt elesek lehetőségektől és fizetés emelésem csak inflációt fedezi. Illetve barátnőm sincs, bár gondolom ez inkább személyiség kérdése.
Ha csak azt nézzük meddig tudunk élősködni a szülőkön, akkor bármeddig. Sőt, mindig. Elvégre majd úgyis meghalnak, és miénk lesz a lakásuk, szóval megint "jól" járunk.
Más kérdés, hogy ki, mennyire képes függetlenedni tőlük. És ez nem az anyagiakról szól, legalábbis egy idő után nem.
Én nem szeretem a szüleimet, rosszul bántak velem gyerekként és gondolom most hogy kiengeszteljenek ezért ilyen téren megengedőbbek.
Apám 10 év múlva megy nyugdíjba és vmi 50m2 garzon lakásba akarnak majd költözni,azt már nem bírnám ha úgy kellene együttélnem velük.
Szóval jelenlegi tervem 10 év alatt annyi pénzt takarítok meg amennyit csak tudok. Könnyebb lesz anyagilag sokkal így
Valamit valamiért! A fontossági sorrendet te döntöd el.
Én - később mi - minden gazdasági megfontolástól függetlenül éltünk a szülőkkel, mert szerettük őket. Mi így döntöttünk.
Addig, amíg nem gyűjtöttél össze egy normális önerőre elegendő összeget.
Én jóban vagyok a szüleimmel, normálisan tudtunk együtt élni. De mégis nagyon vágytam már a függetlensége, az igazi felnőtt életre. Mert amíg otthon élsz, addig sose lesz normális önálló életed.
#2
"Én nem szeretem a szüleimet, rosszul bántak velem gyerekként..."
Hogyhogy rosszul bántak veled?
Ez azért relatív dolog!
Szigorúan fogtak, neveltek és azt akarták, hogy tanulj, vagy ütöttek-vertek és nem kaptál enni?
Én is vágyok a független életre,már nem lennék messze hogy meglegyen egy jó helyen az önerőm 30%-ra de ugyanakkor az a jár fejemben jobb lenne ha nem kockáztatok és mindenestül kifizetem amig összejön a pénz.
Szóval a függetlenség nagy áldozatokkal jár, ha jobban belegondolok a kényelmes és nyugodt élet többet ér a függetlenségnél. A függetlenség csak akkor jöhet ha már szabad vagyok anyagilag jelentősen. Tehát nyugodt vagyok hogy nincs hitel és van egy klassz ingatlanom és pár éves tartalékom. Azt mondom az jó
"semmit se kell segítenem és fizetnem szóval nekem ez hasznos. Hogy nyugodt és kényelmes életem van"
Nagyon is a károdra van, ha úgy élsz velük, hogy semmit se segítesz, mert nagyon beleszoksz ebbe, aztán hiába lesz majd pénzed saját lakásra, nem fogod tudni normálisan rendben tartani, háztartást vezetni, intézni a lakással kapcsolatos hivatalos ügyeket, stb.
"Mivel sajnos a szüleim képtelenek lakást/házt venni nekem,velük kell élnem."
Nem kell velük élned.
Amúgy nem félsz, hogy a nagy anyagiasságban elmegy melletted a saját életed?
Dehogynem kell velük élnem.
Azt nem akarom megtenni hogy albérletbe menjek mert akkor egy idegennek a zsebét tömködném és abból nekem nem lenne semmi, csak a kiadónak egy új kiadó lakása.
A hiteltől meg félek, kockázat, kiszolgáltatott lennék.
Azért tudok takarítani meg főzni. Bár mosni sosem mostam még az igaz. Kényelmes de ha muszáj megtudom csinálni ezeket.
Mi az hogy elmegy az élet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!