Mit tegyek, ha apámnak fontosabb az alkohol?
Az a helyzet, hogy apám mindig is rabja volt az alkoholnak, miután anyám elhunyt, 3 évig hetente többször is teljesen részegre itta magát, de az a múlt.
Három év folytonos lerészegedés után megígérte, hogy megpróbál változtatni, visszavesz és el is magyarázta, hogy mit miért tett, amit egyrészt megértettem, de most nem erről van szó.
Már lassan egy éve, amikor egy kis plusz pénze van, akkor elmegy inni. Ígérgeti, hogy hazajön, még tíz perc, fél óra, de sehol semmi, órákkal később állít be részegen és lefekszik aludni. Én és ő élünk csak egyedül, meg a mamámék, de őket nem vonjuk ebbe bele, mert ők sem tudnak rá hatni. Olyankor, amikor részegen jön haza elhord mindennek, minden az én hibám, ő a legokosabb ember a Földön. Attól eltekintve, hogy ez rombolja az önbizalmam (tisztában vagyok vele, hogy nem gondolja komolyan, de mégis), nincs fontossági sorrendje. Neki nem az az első, hogy elkészítse a vacsorát, elvégezze az aznapi feladatát vagy bármi, hanem elmegy inni aztán nem érdekli őt senki és semmi. Nem hallgat senkire, hiába mondjuk neki, hogy mértékkel stb., mintha meg sem hallaná és csak tereli a témát. Ha hazahívjuk, mert már régóta iszogat akkor sem jön haza, csak ha kedve tartja.
Értem én, hogy ő ilyen és nem hallgat másokra, elfogadom, hogy így viselkedik, mert senki sem tökéletes, régen ezt megtehette, hogy addig iszogat, ameddig akar, de most már itt vagyok neki én. Nekem kellene a legfontosabbnak lennem számára, nem a piálásnak. Már próbáltam vele beszélni, elmondtam neki, hogy nem zavar, ha néha-néha kicsit többet iszik, csak szóljon előtte vagy valami, de minden hiába. Lassan már úgy érzem tényleg fontosabb az alkohol mint én.
Természetesen, amikor nem iszik, akkor számomra a legjobb apa, akit csak kívánhatnék, de ezek miatt már nem tudok mit gondolni. Fogalmam sincs, hogy milyen véleményen legyek vele, megértő legyek-e, próbálkozzak-e még vagy valami, mert úgy viselkedik, mint egy tinédzser, aki nem hallgat senki másra.
Talán bennem van a hiba és nagyon nagyra veszem ezt az egészet, nem tudom, ezért szeretném, ha segítenétek. Ha mástól is hallanék véleményt, hogy más mit gondol erről az egészről.
Az én apukám is alkoholista volt. Kisebb-nagyobb kihagyások voltak, de mindig visszatért a piához. Sosem tudta abbahagyni.
Én azt tudom javasolni, hogy próbáld meg rávenni, hogy hagyja abba. Ha ez nem jön össze akkor menekülj. Nem tartozol neki semmivel, nem kell eltűrnöd semmit. (aki ezzel nem ért egyet, annak javaslom, hogy próbáljon meg együtt élni egy alkoholistával és próbáljon meg nem tönkremenni minden értelemben)
Az alkohol tartalmú italok több mint 85%át alkoholisták fogyasztják.
De ebben nincs semmi spirituális szóval minek betíltani.
41-es:
Köszönöm a választ, igyekszem rávenni őt vagy otthagyni. Remélem sikerül valahogy rávennem arra, hogy leálljon vagy abbahagyja legalább addig, amíg felelős értem.
A következmények kellenek, az ígérgetés, fenyegetés nem fog működni. Rá kell hagyni, hagy lássa meg,hogy mibe keveredett, és mit veszít,ha folytatja.
Annyit tehetsz, hogy felírod neki egy papírra a lehetőségeket, közeli kórház addiktológiájának az elérhetősége, közeli Anonim Alkoholisták gyűléseinek elérhetősége, telefonszámok. Aztán felnőtt ember, innentől kezdve egyértelmű lesz,hogy mit választ.
Átérzem a helyzeted. Apám bár ennyire elvileg nincs benne, sokat iszik tudom. Csak én elköltöztem már 5 éve majdnem, de amikor haza megyek sem tudja megállni hogy egy sört ne igyon meg egy pálinkával. Volt, hogy mentünk látogatóba erre ő elment a kocsmába, és csak este 11kor láttam jól benyomva. Én azért is akartam már elköltözni egyrészt, mert lelkileg megterhelő volt nézni ezt és bármit mondtam, elment a kocsmába. Nem tudta megállni. Aztán én rám zúdította minden lelki fájdalmát. Olyan dolgokat ami nekem is fájt egyébként, nem csak neki.
Nem látja be, hogy baja van. Ha mégis érzi, csak ideig óráig hagyja abba. Aztán megnyugszik és megint elmegy inni. Dolgozik. De félek mi lesz ha majd már annyira lesz, hogy az ívás miatt nem tud majd rendesen. Csak nézem ahogy leépíti magát... De én ezt nem bírom nézni.
45-ös:
Nagyon sajnálom a helyzetet, a legrosszabb érzés látni, ahogy egy szeretted tönkreteszi magát. Nekem apa főként a lelki nyomás miatt jár el, amit a család többi tagja gyakorol rá.
Velem is sokszor volt, hogy mentünk valahova és ő nem jött, mert elment inni. Volt olyan is, hogy elmentünk egy szülinapra, ahol az én barátaim is voltak és velük mentem haza, apa ottmaradt inni és nem is tudom mikor ért haza, reggelre már otthon volt. Amikor még kisebb voltam és értem kellett jönni iskolába, amikor az délután volt (Nem Magyarországon lakom), akkor a bolt előtt várt és ivott, a barátaim nem vették észre, mert ők is kicsik voltak, de legbelül annyira megalázva éreztem magam. Próbáltam szóvá tenni, de nem változott semmi és másnap még jobban leitta magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!