Emberek, akik alkoholista szülő (k) mellett nőttetek fel, milyen hatást gyakorolt a felnőttkorotokra?

Nekem nem volt kihatással a felnôttkoromra. Szeretô férjem van ( aki nem iszákos!) és egy csodálatos kislányunk van. Nálam inkább úgy mutatkozii meg, hogy eldöntöttem, hogyan NE neveljem a gyerekem.

Egyébként a tinikoromat sokkal inkább megviselte. Sajnos túl sok mindent megvettek nekem azért , hogy ne tegyem szóvá az itókát... azzal a címszóval, hogy én mindent megkapok, amire kitátom a számat, úgyhogy nekik ennyi jár...

Elhíztam, szorongtam, depressziós voltam. Aztán erôt vettem

Magamon, eljártam edzeni. Javult a helyzet, de attól még a belsô szorongás megmaradt. A felnôttkoromra már aZért nem volt kihatással mert 18 évesen ismertem meg a férjemet, aki sok mindenen átsegített és sok minden átértékelôdött

Agresszív alkoholista szülők mellett npttem fel. Én bár már elmúltam 40 éves, soha 1 korty alkoholt nem ittam. Ez beteges kényszer nálam. Túlléptem rajta. Megtanultam mindig előre nézni, és nem hátra. Elfogadtam, hogy nekem olyan gyerekkor jutott ami volt, de a jövőmet nem az alkoholista szüleim határozták meg. Felesleges mindig a múlt miatt rágódni. Az már nem fog megváltozni.

Így nincs semmi olyan lelki sérülés amit magammal cipelek. A saját életemet élem.

Még nem vagyok felnőtt ,de azért válaszolok ,remélem nem probléma. (16/l)

Rám nem igazán volt hatása ,de azért volt.

Például az,hogy nem szeretem ha egy férfi/fiú mérges/felemeli a hangját ,mert attól elkezdek néha szorongani ("faterom" alkoholista ,sokszor kiabált velen ,néha meglökött ,megrángatott,állbavágott stb ,ezért nem szeretem ,ha valaki a környezetemben erőszakos. Természetesen nem minden esetben jön rám a szorongás ,néha semennyire ,de néha nagyon)

Meg még ami idesorólható az az ,hogy önbizalom hiányos vagyok és nagyon rossz az önértékelédem.

(Ez szintén "apámnak" köszönhető ,mert map mint nap megkapom tölle ,hogy milyen csúnya vagyok ,hogy úgy sem fogok senkinek sem kelleni stb)

Párkapcsolatom még nem volt ,viszont szerintem nehezen fogok majd tudni megbízni a barátomban. (Félek ,hogy olyan fiúval fogok összejönni ,aki olyan ,mint "apám")

Nekem anyukám alkoholista( apám is de vele sosem tartottam igazán a kapcsolatot). Engem megtanított a kőkemény életre és igazából valamilyen szinten hálás is vagyok neki. Ugyanis amíg más 15-16 éves lányok a diszkóban nyomták én már főztem,mostam,takarítottam,gyereket neveltem. Megtanultam a semmiből megélni (bár mindent megadott nekünk amit csak tudott) suli mellett dolgoztam. Megtanultam kezelni azt amikor részeg, próbáltam viccelődni ezzel hiába tudom/tudtam, hogy ez egy betegség.(próbált leszokni, de sajnos soha sem sikerült,mindezek mellett a világon minket szeret/szeretett a legjobban). Amikor csúnyán beszélt velünk a testvérem elvittem, hogy ne hallja én pedig nem figyeltem rá, másnap mindig bocsánatot kért (bár ez nem változtat semmit tudom). A felnőtt életemre nem volt kihatással szoktam alkoholt fogyasztani (havi 1-2szer) csak azt nem amit ő ivott ,attól még a hideg is kiráz. Van 3 gyönyörű gyermekem és egy szerető,gondoskodó férjem. A világon jobb nagymamát pedig nem is kívánhatnék e gyerekeimnek.

28N