24 évesen mennyire jogos ha a szüleim akarják meghatározni mivel dekoráljam ki a szobámat?

Hát figyelj, én is 24 vagyok és még szintén a szüleimmel élek. Eszembe nem jutna ilyen gyerekes vackokat ragaszgatni a falra. Ha meg mégis ilyen vágyaim lennének akkor meg kibíbírnám addig amíg el nem költözöm, amin gőzerővel dolgozom.

Szerintem arra akarnak ösztönözni, hogy nőj fel végre és szedd össze magad, mind fejben mind anyagilag. 24 évesen ez a legnagyobb problémád, hogy nem WonderWomen van a falon? Ahelyett hogy lassan saját lakást/ albérletet vennél kis játékfigurákra vered el a pénzed? Gondolkozz már..

24 éves FÉRFI létedre ez a legnagyobb problémád még, hogy mivel dekoráld ki a "gyerekszobádat"?

Neharagudj, de inkább a dekorálgatások helyett, meg ami pénzt ezekre költesz, keress inkább egy albérletet, vagy valami.

Amúgy meg teljesen igazuk van a szüleidnek, a 24 éves fiuk ne képregényhősökkel dekorálja a saját házukat. 🤦‍♀️

Nem, nem jogos. Ahogy a tíz évesnek se jogos azt mondani, hogy ne tegye ki a kedvenc hősét, úgy neked se.

Ne foglalkozz azzal, hogy ebben a korban így meg úgy kéne élni, meg a bezzeg válaszolók.

Egyszerűen azon gondolkozz el, hogy lehet, hogy külön költözni anyagilag nehezebb (épp ezért sokan nem is egyedül teszik ezt, hanem lakótársakkal) de megéri ez neked? Megéri, hogy 24 évesen ennyi önállóságot nem hagynak neked? Hogy ennyire nem érdekli őket, hogy te milyen vagy? Az ő életükre ez nincs hatással, mégis meg akarják szabni, mit teszel ki a falra. Hidd el, nem lehet őket megváltoztatni, nem lesz jobb. Megéri, hogy olcsóbb? Szerintem ezt csak az érti, akinek ilyen szülei vannak. Én 19 évesen, rögtön az érettségi után kb. menekültem otthonról az akkori barátomhoz. 33 éves vagyok, mondhatom, hogy boldog, de rengeteg olyan döntést hoztam, amit nem hoztam volna meg, ha anyámék anno nem űznek el otthonról a fojtogatásukkal, meg azzal, hogy csak addig fogadtak el engem, amíg megegyezett az ő ízlésükkel és a véleményükkel az enyém, ha nem, akkor jött az alázás, hogy az akkora vagy, mint egy kutya ülve, az én kenyeremet eszed... Egy csomó dolgot tűrtem és bevállaltam, csak azért, hogy ne kelljen hazamennem hozzájuk lakni. Elengedtem nagyon nagy lehetőségeket, álmokat, mert rájuk szorultam volna egy darabig és nem akartam. Már nekem is van saját gyerekem és az egyetlen célom az életben, hogy SOHA, de SOHA ne kelljen így éreznie.

Mondom, akinek nem ilyenek otthon, az nem érti. Összetett dolog az ilyen szülő-gyerek viszony, és minden, csak nem jó.

Órákig lehet mesélni, nekem terápia is kellett, hogy feldolgozzam az egészet. A kérdező dekorálós kérdésére, ilyen nálunk is volt. Megengedték, 16 évesen, hogy eldöntsem milyen lesz a szobám színe. Persze, nem olyan lett. Ugyanannyiba került volna, mint bármelyik másik szín, de nekik nem tetszett. Emlékszem, hogy sírtam, hogy akkor csak az egyik falat. De nem. Mert NEKIK nem tetszett. Be se nagyon jártak a szobámba. Aztán 18 évesen megkérdeztem, hogy rózsaszínre festhetem-e, az addig fehér szobát, mert ugye anno nem választottam színt, mivel nem engedték, ami teszett. Nem engedték azt se. Ez csak egy sztori a sok közül. Mondom tudom milyen. És hidd el, nem lesz jobb. Sőt! Ahogy telik az idő, ha ott maradsz, egyre inkább bele akarnak majd mászni az életedbe. Nem fognak addig felnőttként tekinteni rád, míg el ne mégy. Mindegy mit csinálsz, mennyit keresel, mennyit fizetsz.

Én egyetértek a 45-össel. Szintén úgy voltam nevelve, hogy a mesék amiket nézek hülyeségek, a dolgok amik engem érdekelnek (olvasás, rajzolás, gitározás) baromságok, a munka amit csinálni akarok, hogy összekaparjak egy kis pénzt idiótaság (fodrászat) a srác akivel járok egy paraszt, az albérlet amibe költözök egy indokolatlan pénzkidobás és miért nem lakok velük, hisz olyan jó is az. Én is 19 évesen költöztem, mint az előző hozzászóló, úgy, hogy kb 13-14 éves korom óta úgy alakítottam az életemet, hogy meg tudjam lépni ezt minél hamarabb.

Az egyetlen dolog amit hozzá szeretnék tenni az előző hozzászóló válaszához, hogy hiába látja el tanácsokkal a kérdezőt az ember az jobb esetben akkor is csak egy netes troll marad. Rosszabb esetben pedig egy lusta kisgyerek aki nem hajlandó nemet mondani és a sarkára állni.