Mit reagálnál, ha a 17 éves lányod elmondaná, hogy az a lány évfolyamtársa nem csak egy barát neki?

Szerintem ugyanúgy állnék hozzá, mintha fiúval lenne. Nyilván ha korábban nem láttam jelét, hogy érdeklik a lányok, akkor meglepődnék, mert alapjáraton véve az lett belém is nevelve, hogy a fiú/lány páros a normális. Én teljesen elfogadom, ha valaki a saját neméhez vonzódik, sőt azon vagyok, hogy idővel kiöljem magamból, hogy ennek valami extra dolognak kell lennie, mert igazából tök természetesen jelenségként kellene rá tekinteni. Ameddig nem viszi bele rossz dolgokba és úgy látom, hogy jól érzi vele magát a lányom, addig nem érdekel, hogy fiú vagy lány az illető. Inkább legyen boldog a gyerekem, mint hogy azt mondjam neki hogy nem támogatom, ne adj isten nem engedem/megtiltom, és boldogtalan élete legyen mert a szülei csak egy fiú mellett fogják elfogadni... Én is a saját életem akartam élni és mindig zavart ha a rokonok arra akartak rávenni, hogy úgy éljek ahogy nekik tetszik, tojva arra, hogy én mit szeretnék. Ha engedem, hogy irányítsanak, akkor teljesen máshol tartanék most, nem kifejezetten jó értelemben.

Mond azt neki hogy "oszt azzal mivan? Te döntésed" oszt mehettek Hazbin Hotel mémeket nézni :)

Neki azt mondanám, hogy rendben, aztán kicsit cukkolnám, hogy dúl a szerelem. Örülnék neki, hogy boldog, és a nevelése miatt, ha jól csináltam, akit választ magának, rendes ember. Nem én vagyok vele, nem ő az én boldogságom, nem az én érzéseim, így tegye azt, ahogy neki a legjobb, elfogadom.

Nagyon meglepődnék, mert nincs is lányom.