Mit tegyek ebben a helyzetben maradjak vagy menjek? (Családon belüli erőszak, alkoholizmus)

Sziasztok! (Hosszú lesz)

Nem tudom mit is tehetnék igazán a családi helyzetemben. (Rólam annyit, hogy egy vidéki egyetemen tanulok három éve, a munkahelyem is sokáig odakötött. Hétvégékre jöttem haza vigyázni a kishúgomra, aki ekkor 8 éves volt. Előtte is vigyáztam rá, átlagosan napi 4 órákat.)

A történet ott kezdődik, hogy anyám kb. 4-5 éve alkoholista. Két éve derült ki ez számomra egy otthontartózkodásom alatt, mikor megtaláltam a borosüvegeket. Édesapám világosított fel róla, hogy régóta van ez, csak nem szeretett volna róla beszámolni. Ekkor nagy levegőt vettem és megkérdeztem a rokonokat, hogyan tudnának segíteni. Sehogyan nem vállalták, hisz magunknak kell megoldani. Közben ingáztam az otthonom és az egyetem között, egyre durvábban ivott anyám (sokszor bepisilt és takarítottunk utána.) Mindeközben édesapámnál rákot fedeztek fel, ami tavaly októberben egyetlen hónap alatt elvitte.

Azóta káosz uralkodik itthon. Előtte is természetesen megvolt, bár lehetett némileg kezelni. Édesanyám túlórákat vállal, hogy mire hazaér tudjon inni és ne a munkahelyén tegye. Nagyon megviselte őt is és minket is édesapám halála, azonban nem hajlandó segítséget elfogadni.

Borzalmasan megterhelő hogy heti öt napra, 12 órára rám hagyja a gyermeket és este hét után inni kezd mire hazaér. Munkahelyet válthatna kevesebb munkaórában, kapott álláslehetőséget, de nem hajlandó erre. Jelenleg utolsó éves vagyok és diplomáznék nyugalomban. Azonban ez kibírhatatlan, különféle hallucinációi vannak (lopnak tőle), féregnek, rohadéknak nevez engem és a húgomat is. A reggeli hányását úgy kell korábban felkelve takarítanom.

Kirendelt családvédelmiseket fog kapni hamarosan a 'családom', mivel egy pedagógussal sikerült beszélnem és felmérte nálunk a környezetet. A beszélgetés közben ott tartózkodtam és nyíltan kimondta anyám, hogy a húgom nevelését rám hagyná, mert ő "nem bírja ezt tovább" (soha nem tanul a gyerekkel, főzni nem főz, néha igaz takarít).

Bármennyire is szeretem a húgomat én nem ilyen jövőt szánok magamnak!! Doktori fokozatra készülök mintegy négy éve, nagyon alulról jöttem, egyedül küzdöttem fel magamat. Emlékszem, kórházból kijőve egyedül két táskával, azonnal másnap mentem vissza az egyetemre. Most viszont el akarják venni tőlem ezt a lehetőséget, hogy gyámja legyek egy gyermeknek nulla jövedelemmel és hallgatói jogviszonnyal?! Nem tudom mit kezdjek azzal,hogy ha nevelőszülőkhöz helyeznék a húgomat. (A családom távolabbi része engem homofób okokból megtagadtak, látogatóba sem mehetek. Húgommal nem tudom vállalnák-e ezt a dolgot).

A bűntudatommal küzdök jelenleg, mivel tudom, hogy nagyon hasonló útra kerülnék, ha teljes gyámságot kellene kapnom. Már most is szinte rabszolgaságban élek, szeretnék magamnak minimális boldogságot, de milyen áron?