Az anyukam miert nem tamogatja azt hogy minel tobbet szeretnek tanulni? Felesleges penzkidobasnak tart mindent amiben fejlodni szeretnek, es most szeretnek egy harmadik nyelvbe belekezdeni

Gyerekkoromban tulajdonkeppen nem is foglalkoztak velem, az osszes tabor vagy szakkor szamukra felesleges ostoba dolog, de kb mindenre ezt mondja mindket szulom.

Azota sokat valtoztam, es szeretek uj dolgokba kezdeni, jol tanultam.

Ket nyelvet beszelek, es most onszantambol nekikezdtem a harmadiknak is. Az elobb emlitett ket nyelvbol eleg jol allok, de anya feleslegesnek tartotta az egyiket, meghogy minek mentem szakgimibe (Tancmuveszeti amiben szinten tehetseges voltam) mert semmi ertelme nem volt szakmat szerezni , miert nem mentem nemzetisegi suliba

Mindenhez amihez hozzakezdek lehurrog, de a sikereimmel imad kerkedni. En egy szorgalmas vilaglato lany vagyok es azt gondolom minel tobbet tanulok; nemcsak nyelvet hanem tudomanyt is megismerek, annal tobb ember leszek, jobban megismerem magam es a korulottem levo vilagot

(Hozzatennem ebbol a nyelvbol forditottam es intenziven hasznalom) anya megse latja az osszefuggeseket es a moralis ertekeket. a sokszinuseg pedig csodas dolog!

Egyebkent pedig a tanccal tanulok tovabb, es emellett szeretnem fejleszteni a nyelveket

Kicsit idosebb vagyok, most vegeztem a kozepsuliban de nem tudok majd mindent magamnak fizetni...mas szulo orulne ha a gyereke egy ambiciozus tanulni vagyo ember lenne engem meg hatraltatnak es mikor pedig sikerem van akkor mindenkinek eljatszak hogy mennyire buszkek

(Kozben termeszetesen buta es semmi nem leszek a jovoben se szerintuk)