Az anyukam miert nem tamogatja azt hogy minel tobbet szeretnek tanulni? Felesleges penzkidobasnak tart mindent amiben fejlodni szeretnek, es most szeretnek egy harmadik nyelvbe belekezdeni

Kicsit idosebb vagyok, most vegeztem a kozepsuliban

Ja, lehetsz vagy 20.

Szóval mit tartanak feleslegesnek? Hogy tánccal tanulj tovább?

Hol tudnál vele dolgozni? Mennyit keresnél vele?

Nem mondom, hogy igazuk van, de én se örülnék, ha a gyerekem táncos, színész, focista stb szeretne lenni. Túl kevés embernek jön be ez az élet, de olya sérülést, amitől nem tancolhatsz többet már annál könnyebb szerezni.

Nyelv tanulásra se költenék kezdetben. Ha már olyan szinten vagyok akkor jöhet a 20 órás nyelvvizsga felkészítő, de amíg nem tervezed hogy a nyelvtudásodból élj meg addig bizony csak hobby.

Én pl rajzolni imádtam mindig. De úgy voltam vele, hogy restaurátor nem akarok lenni, más meg nem jól fizet (grafikus szakmám már van) ugyhogy nem képzőművészetibe mentem, hanem mérnök lett belőlem. Továbbra is festek, megrendelésre is. Mégis van egy stabil versenyképes diplomám.

"Tehat felesleges megtanulni ha nem leszek tolmacs"

Nem ezt mondtam. Nagyon nem. Azt írtam, hogy önmagában nem elégséges a nyelvtudás a munka világában.

Látjuk hogy senkivel sem értesz egyet...bocsi xD

De akkor minek írsz ki róla kérdést? Írj naplót és bólogass magadnak.

"Szerintem meg nincs olyan ami anyagilag stabil."

Nincs? No akkor nézzünk csak egy példát. Baleset ér, eltörik a bokád, műteni kell, nem gyógyul tökéletesen, ezért életed hátralévő részében csak bicegve tudsz járni. Táncosként a karrierednek annyi, az életben többet nem táncolhatsz, ha addig abból éltél, annak vége és mivel nincs egyéb végzettséged/szakmád/tapasztalatod elég komoly nehézségeid lesznek.

Ugyanez mérnökként (de lehet ügyvéd, orvos, eladó vagy utcaseprő, akármi) a munkádban egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mértékben fog zavarni, ugyanúgy folytathatod tovább, építheted tovább a karrieredet, anyagi biztonságod megmarad. És ez a karaktertől tök független. Lehetsz te akármilyen karakteres sánta táncos, attól legfeljebb büszkén éhen halhatsz. Ha van más, amivel váltani tudsz szinte azonnal, életben maradsz. Ha szerencséd van, akkor pedig felépülhetsz annyira, hogy mondjuk tehetséges gyerekeket taníts táncolni majd, de ehhez az kell, hogy addig fenn tudd tartani magad.

19 évesen minden sorodból süt, hogy te még a nagy kamasz kategóriába tartozol, aki nem tudja felmérni a tettei súlyát és következményeit, álmaid vannak (ami nagyon szuper!), de mélyebben nem látod át a dolgokat. Attól, hogy elmúltál 18, pont ugyanolyan kicsit hisztis, sértődős kamasz vagy mint egy 17 éves. Nem az a fontos, hogy papíron hány éves az ember, hanem az, fejben/lélekben mennyi. Ismerek 16 évest, akinek szintén megvannak az álmai már régen, ő 12 éves kora óta folyamatosan jár utána az információknak, hogy azt hogyan és miként tudja megvalósítani, tudatosan, előre tervezve. Látja már most a dolog árnyoldalait is, és nem zárkózik el az elől, hogy más irányba is képezze magát, mert tudja, hogy nem biztos, hogy bejön (vagy azonnal bejön) neki a nagy álom. Lehet, hogy előbb mást fog csinálni, és abból tudja majd magának finanszírozni az álmai megvalósításához szükséges egyéb kiadásokat. Nem állnak nagyon rosszul a szülők, de nem is milliomosok. Van egy szint, ami felett már nem tudnák állni a költségeket, pláne nem hosszú éveken keresztül. Kérlek, gondolkozz el, nézz magadba és mérlegelj! MINDENT vegyél számításba, vagy legalábbis minél több lehetőséget, hogy legyen B, C és akár D terved is, ha valami mégsem sülne el jól. (#13 voltam)

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

Javaslom a 11. választ.

Anyukád ismer, és jóval több tapasztalata van, mint neked. Nekem van rokonom, aki elkezdte a táncművészetit, de időben, mielőtt lelkileg belerokkant volna, lelépett. Most amúgy megint csúnya balhé van ott.

Fordító meg nem leszel pusztán attól, hogy megy egy idegen nyelv.