Mit tegyek ha a régi kapcsolatomból származó gyerekem nem tudja elfogadni az új feleségem és a közös gyerekünk?

21es bámm, telibe 🙏🙏🙏

El is tűnt a kedves kérdező most, hogy nem a gonosz exe van halálra szidva és nem az ő buksija van simogatva, hogy mennyire jó apuci.

Anya vagyok és elvált nő.

A volt férjemmel normális, emberi a viszony, mert így is lehet.

Könnyebbség ez mindenkinek.

Te egy aljas apa vagy, ha a nagyobbik GYERMEKED inkább hátrahagyod, mert az aktuális nőd szült.

Szomorú.

Miért kellene azon stresszelni, hogy te a saját másik gyerekeddel vagy?

Nők vagyunk, szülünk, ellátjuk a babát- mi kellene még? Hadsereg körülugrálni?

Aljas húzás ez nagyon a feleségedtől, anyaként mondom.

Jellemtelen és érdemtelen.

NEKED KÉT GYEREKED VAN, VOLT, LESZ!

Minden nőt azonnal lapátra tenni, aki ezt másképp hiszi.

Szégyeld magad és ne egy szerencsétlen 6 évest büntess!

Az egy dolog, hogy az exet befolyásolja, még igaz is lehet. Sok alpári család válik cirkusszal, Maunikaaa-sóóó- val, ami a gyerek kára évekig.

Az újszülötted is meg a drágalátos anyja is kibír kéthetente pár órát ajnározás nélkül!

Ha nem így lenne és a felügyelet fontos lenne- nos... kórház az a hely, ami erre alkalmas.

Nagyon szállj magadba kérdező és szégyelld el magad, hogy a kislányod a legkisebb hátrányt is elszenvedni kényszerül, mert te nem kívánsz az apjaként helyt állni.

Állítsd irányba a gyesdepressziós, babucikázós új feleségedet, mert téged a MEGLÉVŐ GYEREKED TUDATÁBAN kellett volna elfogadnia.

A korcs kutya nem hagyja szanaszét a kölykeit és az állatok is küzdenek az utódaikért. MINDEGYIKÉRT.

Nemcsak azért, amelyiknek az anyja mellett fekszenek.

Apának, szülőnek lenni feladat és kötelesség is, amit te magad hívtál életre.

Nem indok a “mert az ex” meg a “‘mert szegény újasszony”.

A gyerekeidért mindig felelősséggel tartozol és a kislánynak joga van hozzád.

Itt a jóidő, joga van veled kettesben lenni, újasszony hidd el, nem pusztul bele, ha a lányoddal biciklizni, fagyizni vagy tollasozni mész.

:(

Szegény 6 éves kislány.

Gyalázatos 3 felnőtt vagytok!

Utolsó szuperjókat írt.

Én hagy kèrdezzem meg apuka: eddig PONTOSAN mit tettél a szituációban?

Ne csak panasz/sirám legyen kérlek. Meséld el nekünk, hogy a tudatos gyerekvàllalás és családtervezés részeként milyen erőfeszítéseket tettél ebben a mozaikos szituációban

- jelenlegi felesèged felé

- kislány felé

- volt feleség felé?

Tehát nem az elvárható minimumot, hanem a konfliktusmegoldás eddigi, eredményre nem vezető plusz lépéseit. Mert egy családapától, aki van oly erős, bátor és felelős, hogy két helyre, két gyereket is vállal- na annak lennie kell megoldási stratégiának, ami nem a széttett kezekben, exek és kiskorúak hibáztatásaban és fürdős K-t megszégyenítő rinyában/magyarázkodásban merül ki!

Ugyehogyugye? ;)

"senki nem gondol bele a mi helyzetünkbe(...),de nem mentem vele semmire" Én belegondoltam a helyzetedbe, ennek fényében adtam tanácsot. Ne szorítsd magad sarokba ezzel a mentalitással, mert ezt használja ellened az exed, ez fog átcsapni a "semmi se sikerül és jobb lesz nélkülem" baromságba. Ha az exed valóban annyira primitív, hogy beszélni sem lehet a régi sérelemről és a gyerek érdekeiről, akkor a lányod nagy pácban van, mert majd vele is így fog viselkedni.

"én nem azért csináltam azt a gyereket, hogy majd minden 2. hétvégén vasárnapi apuka legyek"

Írtam, hogy a megjegyzésem nem hozzád szól, hiszen te a történteken nem tudsz változtatni. Annak fontos meggondolni, hogy akar-e gyereket, aki épp fontolgatja a családalapítást, és ezért mondom, hogy annak aki a nehézségeket nem akarja vállalni nem feltétlenül kell gyerek. Mert én nem láttam még senkit, aki kifejezetten hétvégi apuka akar lenni, vagy hetente akarja vinni kezelésre a beteg gyereket, vagy egy gyerek mellett ápolja a nagyszülőt....Olyat láttam, aki azt mondta, hogy megérte a nehézségek ellenére, de szerintem te most határozottan nem ide tartozol. De azt elismerem, hogy eltértem a tárgytól egy kicsit.

"ahhoz is engedélyt kelljen kérnem, hogy beszélhessek nagyritkán telefonon a lányommal"

Tudom, hogy a joggyakorlat állatira húz a nők felé, de még mindig nem volt okos dolog az a megcsalás, mert van amikor előrántják az ember ellen (hallottam már emiatti hétvégi anyukáról). Mindenképp beszélj az ügyvéddel, hogy milyen lehetőségeid vannak, tartsd a kapcsolatot a gyerek tanáraival, próbálj meg a láthatáson kívül is gyakran foglalkozni a gyerekkel. Szülői, iskolai fellépés, hazahozás: legyen jelenleted a gyerek életében, töltsétek el hasznosan az időt. Minden szir-szart felesleges megvenni neki, mert nem fog jobban szeretni tőle, az élmények számítanak jobban.

"erre mit kapok: hogy a 6 éves gyerekem úgy beszél velem mint egy utolsó senkivel, amit az anyjától hall" Keress fel pszichológust te is, meg kérj segítséget egy gyerekpszichológustól. Szerintem annak kéne szeretned a gyereked ami, nem egészséges, hogy a gyerek szavaiban az anyját látod, és úgy írsz mintha az anyja miatt nem lenne hatásod rá. Természetesen az anyjával él, ő most őt tükrözi a legjobban, de ez nem jelenti azt, hogy "fegyvertelen vagy": legyél következetes, és mivel a gyerek olyan mint egy szivacs lesz nyoma a nevelésednek ha türelmes vagy. Másreszt pedig sajnos a gyerek nem egy szolgáltatás, az, hogy te ajándékokat adsz neki és foglalkozol vele nem jelenti azt, hogy megcsinálja amit mondasz. Ezeknek inkább arra valók, hogy mindkettőtöknek jól essenek, de neked nem esik jól mert elvárásaid vannak és frusztrált vagy a körülmények miatt, a gyerek meg gondolom átkerül egy totál más közegbe úgy, hogy "azt hozza amit otthon kapott". De majd a szakemerekkel átbeszéled.

Én a feleségedet egy szóval sem említettem, mert megértem, hogy egy baba mellé nem jó egy dacos 6 évessel viaskodni, de a viselkedése szerintem sem okés. Most vagy elfogadja, hogy hétvégi apuka vagy, vagy lesz még egy kapcsolatod ami rámegy erre és duplán hétvégi apuka leszel. Ha tévedek és normalis a feleséged, akkor meg fogod tudni értetni vele, higy miért fontos telefonálnod és miért kell a lányodat a házatokba is hozni.

"igazából csodálom, hogy eddig kitartott mellettem, mert fordított helyzetben én már biztos menekültem volna"

Na erről viszont írtam én is, meg mindenki más is: vagy kitartasz, vagy nem tartasz ki, de a cselekedeteidért vállalod a következményeket. Olyan nincs, hogy rossz emberrel jösz össze, aztán félrelépsz, utána homokba akarod dugni a fejed, aztán hagyod a fejedre nőni a feleseged féltékenykedéset és mindenki happy. Nem kell ostoroznod magad a hibáid miatt, szerintem sem az exed, sem a feleséged nem 100-as de nem okés az a hozzáállás, hogy akkor otthagyod ami el lett cseszve. Menjetek párterápiára ha ennyire vészes a helyzet, arra ne számíts, hogy te majd "jól lepasszolod az 1. gyereked és minden rendbe jön", mert a kialakult problémák ottmaradnak a házasságotokban, a felhalmozott sérelmek meg majd válóperré érnek.

// elvált szülők gyereke

Mondjuk ne hagyd a feleségedre a gyerekedet, amikor elviszed láthatásra, és akkor mindjárt nem fog befeszülni a frissen szült asszony se, hogy a nyakába akasztod, ahelyett, hogy férfiként és apaként viselkednél. De csak egy ötlet.

Nekem se kéne egy raplizó 6 éves egy baba mellé, főleg ha nem is az enyém. Egy együttműködő gyerekkel nem lenne problémám. Nyilván mindenki a saját családját és nyugalmát védi. De te generáltad ezt a helyzetet. És most mindneki hibás, csak te nem, hát jópofa vagy! Vidd szépen haza a gyerekedet, mutasd meg neki, hogy igenis van apja, akkor is, ha az anyja mást mond. És mutasd meg neki, hogy van egy testvére, aki meg ugyanúgy fontos neked. Komolyan kérdezem, minek neked két gyerek, ha ennyire a kifogást keresed, hogy melózni ne kelljen a kapcsolatért? Szégyen.