Mit tegyek? Úgy érzem a szüleim érzelmi roncsot csináltak belőlem?

Jó, tudom, nem kéne mindenért a szüleimet hibáztatni, de úgy érzem, nagyban hozzájárultak ezekben a problémában.

Nem nagyon vannak barátaim, ha találkozok valakivel, mindig félek, hogy valami hülyeséget mondok. Kiskoromban, kb. 12 éves koromig nagyon sokat verekedtem meg sírtam is, a szüleim, vagyis apukám tanácsolták, hogy védjem meg magam, még ha nem is megütöttek, csak szavakkal bántottak, akkor is verjem meg, meg ilyesmi. Apukám állandóan ordítozott, velünk is, meg például, ha kocsival mentünk, nem érdekelte hogy kicsi gyerekek vannak vele, a lehető legcsúnyábban káromkodott. Arra nem emlékszem, anyukám mit csinált, sose vettem észre a rossz szándékot, csak azt tudom, hogy nagyon túlféltett, ezt már sokan mondták, idősebbek, akik ugye tudják, milyen volt akkor. Most ő érzelmileg szokott zsarolni, hogy például, nem segítek neki, még erre, meg arra sem vagyok képes érte, pedig amúgy a házimunkában szoktam segíteni, és ilyenkor nagyon besértődik. Vagy hogy nem mondok el neki semmit. Szerintem többet tud az életemről, mint amit kéne. Kb. mindent elmondtam neki, nincs is sok életem. Tényleg amúgy kb. semmi titkom nincs előtte. Pedig tudom már régóta, hogy ha elmondok valamit, akkor azt később felhozza és nevetség tárgyává tesz. Most már csak kettőnk között, vagy kis családban, mióta egy csomószor mondtam neki, hogy azért nem mondok neki el dolgokat, mert továbbadja, ilyesmi. De amúgy tényleg, egy dolog jut most eszembe összesen amiről nem tud.

Szóval olyan problémáim vannak, hogy nehezen ismerkedem, nem tudom mi lenne a normális egy társaságban beszélgetni, mindig félek, hogy valami hülyeséget mondok. Nem vagyok kitartó, nem hiszem el, hogy sikerülhet valami, ezért meg sem próbálom, vagy elkezdem, de úgy érzem, nem tudom megcsinálni és akkor adom fel. Vagy most is nem gondolom magam jó angolosnak, egy csomó mindent nem tudok, de megcsináltam ezt az 50 perces tesztet: [link] és azt írta, hogy c1, c2 szinten vagyok. Mondjuk ebben nincs beszéd, meg magadtól mondat összerakás, valószínüleg azért is, de akkor sem gondolom, hogy ez valós lenne. Vagy nem tudom. Az a lényeg, hogy nem hiszek magamban, meg a szociális képességeim nagyon rosszak (egyáltalán jó az a kifejezés, hogy szociális képesség?) és ezeken szeretnék javítani. Nem szeretnék pszichológushoz menni, mert nem is szeretném, hogy a szüleim tudják, hogy beismerem, hogy tényleg vannak problémáim, plusz még ha először ők biztatnának, végül szerintem drágának találnák a rendszeres pszichológushoz járást és abba kéne hagynom. Magamtól szeretnék valami megoldást.

Köszönöm, ha végig olvastad! Bármilyen tippet, hozzászólást szívesen fogadok, csak azt is ha te is hasonló helyzetben vagy. Köszönöm szépen ha válaszolsz!