Szüleim elvettek az összes önbizalmam es egy pesszimista embert csináltak belőlem. Ki lehet ebből "gyógyulni"?

Szerintem ez és még néhány kategória teljesen életképtelen mert sokan jönnek ezekkel a kérdésekkel ami még csak nem hülyeség de nem látatlanba más ember fog erre jó választ adni. Ezek a problémák akkor oldódnak meg ha te találod meg a választ vagy olyan látásmód felé terelnek téged amit önszántadból fel tudsz venni. Szóval szerintem nem fog megoldódni a problémád azzal h kiírtad a kérdésedet de megpróbálok segíteni. Ha lesz más válasz akkor vagy próbálj meg csak az enyémre koncentrálni vagy csak valaki máséra, mert a különböző emberek, különböző habitusából rengeteg hozzád nem passzoló véleményt fogsz olvasni és egyel is nehéz lesz megbarátkozni nem hogy a sok különbözőből egyet gyúrni. Nem elég ha felfogod amit válaszolunk de még azonosulnod is kell vele.

Szóval egyet meg kell értened: Nem azt mondom h nem hibásak a szüleid. Nyilván nem tudok és senki nem tud objektív véleményt alkotni az elmondottaid alapján. Viszont az biztos h ha nincsenek barátaid, valami nem jó az életben azért csak egy felelős ember van és az te vagy. Nem vádollak semmivel. De neked lehet a legnagyobb részed abban h mi történik veled. Tegyük fel h tényleg semmiben nem vagy hibás ha valami nem jól sül el az életedben. Ha te mégis a magad hibájának fogod fel és fontos! egyetemben ezzel azt is elfogadod h ezen változtatni kell és nem elásod magad akkor magadtól fogod várni a megoldást alapozva arra amit szerintem mindenki vall, h ha valaki valamit elront akkor ő is hozza rendbe. Szóval amiben most vagy azon neked kell dolgozni. 17 évesen sajnos még fiatal vagy függetlennek lenned de a barát kérdést meg tudod oldani. Ne engedd a szüleid közelébe a barátaidat és lassan el kell kezdened csepegtetni a szüleidnek h kezdesz felnőni. Sok szülő azt hiszi és sok gyerek bele törődik (érthető módon) h nem ér véget a szülői hierarchia amikor a gyerek már felnőtt. Pedig de. Nekem is egy idő után rá kellett nevelnem az édesanyámat h a döntéseimet magam hozom és van egy pont amikor már nem tűröm h ebbe akár beleszóljon nem h meghozza helyettem a döntést. Ezt meg kell lépni, különben nem fogsz elszakadni a szülőktől.

Érthető h szüleid elismerése fontos. De ha az a helyzet ahogy mondod akkor kezdj el foglalkozni azzal h ne a szüleidnek akarj megfelelni. Ha én most azt mondom h nem érdekel h otthon segítesz vagy h jó tanuló vagy de lenézlek mert van helyesírási hiba a mondatodban akkor nyilván nem érdekel téged, h én ezt mondtam mert miért kéne. Próbáld meg elérni ezt a szüleidnél is. Próbálj meg megfelelni magadnak. Támasz te magad elé kihívásokat és célokat és azokat teljesítsd. És ha elérted akkor legyél te magad büszke saját magadra. Ha ezt nem erőltetve hanem már rutinból csinálod akkor az lesz a vége h saját magadat tudod fejleszteni és nem attól fogsz előre lépni mert valaki, akár a szüleid valamivel erre rá vesznek. Persze szülők de ugyan akkor emberek is tehát honnan is kéne tudniuk h az ami felé ezzel terelnek az rendben van? Biztos vagyok benne h te ezt jobban tudod. Ez sok időbe és energiába telik de kezd el. Ha ilyen téren még több tanácsra van szükséged látogass el egy pszichológushoz.