Én csak annyit mondtam, hogy sok házim van. Miért fújta ezt most annyira fel?

Rohadt sok házim, és még fogok is kapni. Rwggel 7-kor kelek, hogy miindennel kész legyek, erre apám azt mondja holnap jössz velem (lényegtelen mit kell dolgozni). Én meg ugye mondtam hogy sok házim van. Ő pedig ezt olyan támadásnak vette, mintha mondtam volna csúnyát vagy vmi. És akkor jöt dühkitörés, hogy Ő nagyon is tudja mint jelent ez, meg hogy b****meg én nekem ha valamit csinálni kell az bajom (otthon amikor felúfítottunk mindent nekem kellett csinálni, de tényleg nem segítek) meg Ő egy kezén meg tudja számolni, hogy hányszor segítettem. És én mondtam, hogy egy szóval sem mondtam, hogy nem megyek, mert ha egkért akkor megkért. De Ő, hát akkor én már ne is menjek SOHA, majd fizet akkor valakinek. Ezután azon volt a vita, hogy Ő szerinte azt mondtam hogy nem megyek, szerintem meg nem. És kb. vele mindig itt kötünk ki, vele mindig vitázni kell. Nem tud megyszólalni normálisan. Ott van anya akinek már elege van ebből és próbálta lenyugtatni apát, erra apám: te nem tudsz csenben maradni? Ilyet csak Ő mondhat a házban, senki más nem. Anyával mindent meg lehet korrekten beszálni, vele sosincs vita. Amin apa hazaér a hangulat feszült lesz, és már alap hogy ha hallom a kocsit akaratlanul is a szobámba megyek. Kis korom óta minden héten kb. 5 napig kiabál. Mi baja van?