Hogyan viszonyuljak szüleimhez, ha gyomorideg jön rám többnyire a közelükben?

A családunk egyáltalán nem összetartó, sőt.

Ami engem illet teljesen ellentéte vagyok szüleimnek, és nem is tartom magam a családba valónak.

Ők egész életükben szinte hónapról hónapra felélték a pénzüket.

A lakásban több évtizede semmi nem volt újítva, festve, jó pár éve amióta külön élek szó szerint szinte rosszul vagyok, ha oda kell menni.

Nem élvezem az ételeket, amit főznek, nem élvezem a "beszélgetéseket".

Egyszerűen redukálni akarom a találkozásokat, mégis nehéz, mert akkor jönnek a kérdések miért.

Egyszerűen soha semmit nem beszéltem meg velük, mivel nem lehetett. Folyton csak vekengtek mindenen.

Inkább diákmelóztam, gyűjtöttem magamnak erre arra, mert különben nem igen lett volna semmim.

Szóval igazából úgy nőttem fel, hogy csak magamra számithattam, közben éltem olyan emberekkel, akik semmiben nem segítettek, biztattak, sőt, csak hátráltattak.

Hogyan lehet mégis anélkül, hogy nagyon megbántanám őket csökkenteni jelentős mértékben a kapcsolatot velük?