Hogy térítsem észhez kicsit a páromat, hogy leszakadjon a szüleiről?

A barátom 26 éves lesz, jogász végzettsége van, mégis leegyszerűsítve traktort vezet... Ez nyilván túlzás, de a szülei (vagyis az apja inkább) a mezőgazdaságban dolgoznak, és nekik segít. Rengeteg földjeik, állataik vannak, meg egyéb befektetéseik, érdekeltségeik is (már a környező országokban is), szóval jól élnek, rendesen kap pénzt, de mégis hiába élünk külön, az van nálunk, amit az ő családja mond.

Pl. pár hete szerettünk volna lemenni a Balatonhoz, nem hetekre, csak reggel menni, este jönni. Megbeszéltük, hogy majd piknikezünk, sétálunk, ilyesmi. Erre indulás előtt 2 nappal "mellékesen" megemlíti a párom, hogy az anyja és a nagynénje azt mondták, hogy ő nem mehet a Balatonhoz, mert hogy tizenvalahány éve ők voltak már ott, és mennyire bunkó volt velük az étteremben a pincér, a szállásnál próbálták feltörni az autójukat éjjel és hogy oda ő nem mehet. Vagy pl tavaly tavasszal szerettem volna venni egy Alfa Romeot, hatalmas szerelem volt nekem az a típus. Mondta a barátom, hogy a felét fizeti akkor. Jó, már voltunk Budapesten a szalonban, megnéztük, komolyan érdeklődtünk, és ez szóba jött egy családi ebédkor. Ahol a barátom apja kijelentette, hogy nekem olasz autóm nem lehet, csak németet vehetünk, így kénytelen voltam elbúszúzni a kinézett autótól.

Amíg egyetisták voltunk, akkor is minden összetűzésük után a barátom adta fel úgymond a harcot, és nekem is csak annyit mondott, hogy "hát végülis csak ők azok, akiktől a pénzt kapom". Akkor még azt mondtam, hogy jó jó, igaz, mert tényleg első szóra kapott meg mindent, nem kellett dolgoznia. De most meg már dolgozik, amikor sok a munka, sokszor kora reggeltől éjszakáig. Szóval már nem az a felállás, hogy ott van egy 20-22 éves gyerek, aki viszi a pénzt, de nem dolgozik. Ezt sem értem, hogy elvégzett egy nehéz szakot, amivel (a kapcsolataik révén is) sz.rrá kereshetné magát, de nem, ő inkább a családi vállalkozásban segít... Kérdeztem, hogy ezek az évek akkor mire mentek el, és mondta, hogy ő a jogot az elején komolyan sem gondolta, de aztán már úgy volt vele, hogyha beleölt 2 évet, befejezi. És okos, van esze hozzá, mert cum laudeval végzett. Folyton azzal jön, hogy a szülei után ez az egész rá marad, és hogy fájna az apjának, ha egy élet munkáját eladná, és nem törődne vele. Nekem meg ez fáj, hogy itt vagyunk 25-26 évesen, de minden lépésünkről be kell számolni, éppen azt nem kérdezik meg, hogy éjszaka milyen pózokban csináltuk.