Miért ilyen vaskalaposak a szüleim?

A barátom édesapja Amerikában él. Ő évente 3-szor jön Magyarországra, amúgy a barátom megy ki hozzá mindig (ha végez az egyetemmel, végleg kiköltözik, de ez más téma). Együtt vagyunk már lassan 1 éve, eddig egyszer találkoztam személyesen az apukájával, amikor jött. Nagyon közvetlen és aranyos volt, jól kijöttünk. Ha minden jól megy, ősszel szeretne menni a barátom haza Amerikába (eredetileg most indult volna június végén, de a vírus miatt még nem mer), és szeretné, ha vele mennék. Még sosem volt ott, és mondta, hogy látnom kell azt a világot, az ő világát. 3 hét lenne összvissz. Én nagyon szeretnék menni, az eddigi utazásaink (Európán belül) is mind nagyon jól sikerültek. Ráadásul már szóba került köztünk az, hogy mi lesz, ha végzünk az egyetemmel, hogyan tovább és mondta, hogy ő nem bírja nélkülem elképzelni az életét. Ez még nem most lesz, nem is tervezgetünk még esküvőt, vagy bármit, de ez van.

Viszont az én szüleim nagyon ellenzik, hogy én elutazzak vele most ősszel, mert minek mennék én oda, meg "ne zavarjak". Szerintük én mindenhol csak zavarok. Régen, még általános iskolásként, vagy gimnazistaként sem alhattam ott még a legjobb barátnőméknél sem, mert zavarok, mindenki aludjon az otthonában, mit gondolnak rólam a szülei, ha ott alszok. Hozzánk sem jöhetett soha senki, még úgy sem, ha csak a kertben, vagy a szobámban lettünk volna. De a barátomék meg annyira nem ilyenek... Náluk itthon, Magyarországon is mindig tele van a ház, folyton van valami sütögetés, főzés, vagy összeülés. Legyen szó akár az anyja barátairól, akár az övéiről. Meg apám azzal jön, hogy amikor a barátom apukája Magyarországon van, ő sem hozzánk jön lakni hetekre, mire fel mennék én oda...

Miért ilyenek? Annyira bosszantó ez. Szerintük minden csakis úgy jó és helyes, ahogy ők gondolják. El sem tudják képzelni, hogy esetleg nem mindenki ilyen, és nem csak annyi az élete, hogy munka-otthonlét. Így már kedvem sincs elutazni, mert tudom, hogy addig csak a szívózás lenne...