Ez pszichés betegség?
26/n vagyok, nem tudom elfogadni a tényt, hogy a szüleim idősödnek. Egyfolytàbban aggódok értük, szorongok, hogy minden rendben van e velük. Ez eddig is így volt, viszont amióta egyikőjük tavaly kórhàzba került, szinte görcsölök egész nap, hogy ne történjen velük semmi. Addig halhatatlannak éreztem őket, ameddig nem làttam őket kórhàzban. Folyton azokra gondolok, milyenek voltunk kiskoromban.
Én úgy érzem, ez màr nem a normàlis aggódàs kategóriàja.
Veletek is van ilyen? Hogy lehet ezt lekűzdeni?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Születünk, élünk, öregszünk - elmegyünk.
Ezt kell tudomásul venned. Jó, jó - tudom, hogy tudod. Beszélj pszichológussal, de tudd már most, hogy 1-2 beszélgetés nem biztos, hogy elég lesz.
Egyedül aligha birkózol meg az aggodalmaddal.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Igen, az, báér nevezzük inkább állapotnak, majd a doki diagnosztizál. Nem váltál le róluk, rettegsz az elmúlásuktól, és a sajátodtól is, nem akarsz (és nem mersz) felnőni.
Valóban pszichiáter kéne hozzád.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Köszönöm az eddigi vàlaszokat :)
Én egy kicsit későn születtem a szüleim életkoràhoz képest, így jóval fiatalabban "kell" megtapasztalnom, hogy idősödnek. Ez is bànt, hogy màs korombelinek még nincsenek ilyen gondjai, még belefér egy unoka, hàzassàg, de nekem màr lehet, hogy nem, talàn még az én kialakított életem sem fogjàk làtni teljesen, nem fognak tudni gratulàlni, tanàcsot adni, vagy bàrmit. :(
Màr levàltam róluk rég, 19-20éves korom óta nem lakom velük, mindig is önàlló voltam. Úgy gondolom, hogy ez a félelem azóta van, mióta làttam őket megroppanni egészségileg.
Valamiért tényleg az ember azt hiszi egészen idàig, hogy mindenki örökké fog élni, hiàba tudja, hogy nem.
Érdekes, a sajàt halàlomtól nem félek, ha valami betegségem van, vagy baj, pl màr többször tört el csontom
szóval màr többször törtem össze magam, de őszintén nem féltem egyszer sem, nem aggódtam magam miatt.
Talàn tényleg a szeretet miatt van, hogy az ember a legjobbat akarja a csalàdjànak. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!