Budapestre szeretnék költözni, az anyám nem engedné?
2 éve, amikor pályaválasztás előtt álltam, az tűnt az ésszerű döntésnek, ha Szegeden fogok továbbtanulni. Kocsival fél órára lakunk Szegedtől, és bármilyen hihetetlen, az elején gondolkodtunk albérletben is, de a kritériumoknak egy sem felelt meg, így maradtam bejárós. Ami sok esetben teljesen macerás, de nem erről lenne szó most.
Hanem hogy Szegeden az egyetemen ok nélkül szivatnak, több csoporttársam már tavaly átment Pestre és azt mondják, hogy életük legjobb döntése volt. Eddig én ódzkodtam ettől, mert barátokon kívül senkim nem volt ott, és évente maximum 1-szer jártam ott, mert az anyám fél magától a várostól, hogy mekkora, micsoda forgalom van, stb. Ezt valamilyen szinten belém is belém nevelte, hogy az nem jó város, mert csak elvesznék a tömegben, így én sem vágytam oda különösebben. Aztán most lett egy párkapcsolatom, és a barátom Budapesten tanul, él. Azóta többet vagyok ott, igazából csütörtöktől vasárnap estig/hétfő reggelig ott voltam általában minden héten, és rájöttem, hogy sokkal jobb hely, mint azt gondoltam. Az egyik legjobb barátnőm is ott él, és most, hogy itthon van ő is, naponta együtt vagyunk és beszéltünk erről, hogy szerinte oda kéne költöznöm. Az egyetem is jobb/könnyebben teljesíthető, ott lennék helyben, nem kéne ingázgassak összevissza, könnyebben tudnék a barátommal is találkozni. Ez a másik, hogy már a párom is mondta ezt, de csak január óta vagyunk együtt, nem akartam beleugrani hirtelen egy összeköltözésbe (bármennyire is akarnám). Ezt mondtam a legjobb barátnőmnek is, és mondta, hogy akkor költözzek hozzá, nagy a lakása. Már 2 hete beszélgetünk erről, pótfelvételivel jelentkeznék az egyik ottani egyetemre és a tárgyaimat elismertetném, így lényegében ugyanott folytatnám, ahol abbahagytam.
Az anyám viszont nem örül, konkrétan közölte, hogyha elmegyek, neki vége az életének és biztos nem fog elengedni... Meg hogy mi lenne velem ott, kirabolnának biztos és annyiféle ember van ott, stb. Egész életemben mindennel kapcsolatban ilyen volt, soha semmit nem akart megengedni. Pl. 13-14 évesen, ha bowlingozni mentünk, akkor én nem buszozhattam a többiekkel, hanem elvitt kocsival, és amíg játszottunk, ő kint olvasott/dolgozott a kocsiban, aztán meg hazahozott. Mozizásnál, pizzázásnál ugyanez. Amikor jogosítványom lett, nem engedte, hogy vezessek, mert "meghalok az úton", meg az milyen veszélyes, és nem kell nekem vezetni, majd ő elvisz mindenhová. Rengeteg harc árán engedte a már egy éves jogosítványommal, hogy járjak Szegedre, de az első hetekben minden reggel ordítással indult, hogy nem, ő inkább mégsem engedi. És még sorolhatnám... Apukám meg már az érettségikor mondta, hogy menjek inkább Pestre, sokkal jobb ott az élet, ezzel, hogy itthon lakok, nem leszek igazi egyetemista. Most itt lenne erre a lehetőség, de tanácstalan vagyok, hogy mit csináljak. Szeretnék menni, de az anyám viselkedése teljesen rányomja erre az egészre a bélyeget. Hogy ő neki én vagyok az élete, és nélkülem nem tudna élni, aztán meg ha el merek költözni, ne is jöjjek vissza, mert nem kíváncsi rám (ha én le___rom, akkor ő is engem).
válasza:Nem rosszindulat, hanem józan ész és gondolkodás. Nem szajkózom, mint a birka, hogy menj, 18 vagy, csinálsz, amit akarsz.
Tetszik vagy sem, a pasid meg a barátnőd miatt akarsz váltani, és ha bartáságok meg szerelmek befolyásolják a döntéseidet, annak előbb-utóbb rossz vége lesz, mert nem igazán ezek a fix pontok az ember életében.
válasza:Anyukád nem Budapesttől félt, hanem nem akarja, hogy kirepülj. Még ha New Yorkba akarnál költözni, azt mondom talán igaza van, de basszus Budapest azért nem egy világváros... (tősgyökeres Pesti vagyok)
Költözz fel, ha szeretnél, majd megbékél. A hisztin kívül úgysem fog tudni tenni semmit. Neked is meg kell tanulni önállónak lenni.
válasza: válasza:Ha úgy gondolod,hogy mindent tudnál fizetni akkor hajrá!
Én 19 évesen költöztem fel Pestre 6 évig ott laktam. Igen nagy nyüzsi, forgalom, teljesen más. Meglehet szokni, de megutálni is egy idő után. Én már meguntam a sok embert inkább leköltöztem vidékre onnan bejárok Pestre dolgozni.
Sok meló közül válaszhatsz Pesten ( lehet a vírus miatt most annyira nem, de a kereskedelemben tuti van hely)
Én sose féltem Pesten éjszaka se mivel sokat voltam du-s és éjsz. műszakban nem kísérgetett senki. (láűny vagyok) vidéken annál jobban mikor haza mentem, mert ugye ott a sok részeg cigó stb...
Pesten sok a rendőr, ha baj van akkor hamarabb jönnek.
Vidéken is kirabolhatnak stb, ezt nem kell Pestre fogni. Én se értettem miért kell csak egy városba fogni.
Én mikor középsuliba 20kn-el odébb bejárós voltam buszon meg a városban sokkal többen álltak belé, mint Pesten mert ott egyszer sem.
Gondolom nézik az éjjel nappal budapestet meg az ilyen xarokat és azt hiszi tényleg ez van.
Megkérdezném még anyukádtól, hogy ha téged ennyire szeret akkor miért nem engedi azt amit te akarsz? Mi az ha elköltözöl akkor vissza se menj? Talán ha lesz férjed akkor nem lesz közös lakás, anyucinál kell élnetek?
Mellesleg mondd meg neki nyugodtan, hogy Szegeden te bántalmazva vagy és nem érzed jól magad.
Tipikus helikopter szülő, hidd el nem fog ő téged eldobni, mert ha mindent megcsinált helyetted, mert annyira félt akkor, max 1-2 hétig durcizik aztán fog ő hozzád menni Pestre.
Nem miattuk mennék elsősorban. De igen, jobb lesz úgy párkapcsolatban élni, hogy nem 150+ km lesz közöttünk, hanem 2 háztömb. Komolyan ez annyira elítélendő huszonéves korban?:D Nem 40 éves vagyok, aki 3 gyereket hagyna hátra...
Az egyetem is könnyebben teljesíthető, ez is egy fontos szempont szerintem. Főleg, hogy már tavaly is gondolkoztam a váltáson, de ugye akkor még nagyon könnyen lebeszélt az anyám.
És légy oly' kedves, ne gyere folyton azzal, hogy "a pasim". Párkapcsolatban élünk, nem egy kósza numera vagyok. Barátom, párom esetleg.
61%-os szűnj már meg. Köszi! Igen, vannak korlátozások! De egy szóval nem írtam olyat, hogy én most lettem volna Budapesten. Azért a január és a március közepe között elég sok idő volt. :)
Azt meg gondolom te sem gondoltad komolyan, hogy a korlátozások alatt majd én ülök a 4 fal között, és maximum FaceTimeon beszélek a párommal. Ő is ebben a városban él (sőt, régen osztálytársak is voltunk). Most mindenki itthon van, és nem tudom, te hol élsz, de itt közelebbi barátok bizony szoktak találkozni. Nem kávézókba ülünk, vagy a tömeg közepén sétálunk, hanem elmegyünk együtt futni, kutyát sétáltatni vagy csak sétálni a közeli erdőhöz, de még piknikezni is voltunk. Ha te bírod heteken/hónapokon át, hogy senkivel nem találkozol, az a te dolgod. Mi már a 2. héten beleőrültünk volna. Tessék, gyorsan olvasd a kommentemet, aztán forgasd ki a szavaimat. De kérlek, több választ ne írj. További szép napot neked!
Utolsó válaszoló, köszönöm a választ! Igen, talán azért is tetszik Budapest ennyire, mert teljesen más, mint ahol eddig éltem. Itt nagyjából semmi nincsen. Az elején még tartottam én is a várostól, hogy mi lesz velem, vagy eltévedek egyedül, de nagyon hamar megszerettem. Kicsit olyan már, mintha hazamennék, imádom. Anyukám nem szereti a nyüzsit, és a tömeget. Ő már Szegeden sem érzi jól magát, az autópályán pánikol. Mások vagyunk nagyon, és szerintem ő ezt nem fogadja el.. Úgy van vele, hogy ami szerinte/neki rossz, az biztosan nekem is.
válasza:Akkor itt van még egy megfontolandó szempont: pesten biza most az a helyzet, hogy nem mész sehova, nem találkozol senkivel. Itt nem fogsz piknikezgetni meg az erdőben sétálni. Pénteken csak a városligetig mentünk le levegőzni (kerületiek vagyunk), nem túlzok, több tucat járőrkocsi cirkált, 10 percre ültünk le egy padra, már jöttek igazoltatni. Zavartak el mind.
Persze, ősz még messze van, addig bizonyára enyhítenek ezen. De maga a pesti élet akkor is sokkal zártabb, szigorúbb, mint vidéken.
Ezt is érdemes végiggondolni, fogod e bírni a panelrengetegben, hogyha már a néhány hetes kijárási korlátozáson hüledezel, hogy beleőrültél volna.
válasza:Ugyanazt akartam mondani, mint a 16-os, hogy anyukád hozzáállása alapján akkor sem költözhetnél el, ha férjhez mennél és családot alapítanál, sosem akarná "engedni", hogy önálló életed legyen, mindig vele kéne hogy maradj. Ez nyilván nem normális. Elég idős vagy a leváláshoz, itt az ideje. Biztos hisztizik majd egy sort, aztán túl lesztek rajta, mint ahogy a vezetésnél is. Mondd meg neki, hogy dehogy fog ő meghalni, te pedig szereted őt, de attól még nem a szoknyája mellett akarsz megvénülni, hanem önállósodni akarsz. Nyilván ő is tudja a józan eszével, hogy ez így normális, ne is tagadja, ne hazudja azt, hogy nem. Minden szülő túléli, hogy felnő és elköltözik a gyereke. Jobb lenne, ha nem drámázna és fenyegetőzne, mert csak a kapcsolatotokat rombolja vele, de a döntésedet nem változtatja meg. Az irreális elvárásai miatt nem fogsz lemondani a felnőtté válásról, legfeljebb feleslegesen megkeseríti neked az első időszakot. Jobb lenne, ha sok sikert kívánna, és büszke lenne arra, hogy felnőttként boldogulsz, megállsz a lábadon, mert ez az élet rendje, és nyugodtan, örömmel jöhetnél majd őt meglátogatni.
Aztán akármi van, menj.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!