Összeakarunk házasodni, de a szüleim szinte biztos, hogy nem örülnének. Hogyan mondjam el?

Igen, tudom, hogy egyszerűen, anya apa összeházasodunk, illetve hogy kit érdekel, hogy mit szólnak hozzá... Tudom.

20as éveim elején járok illetve a párom is, 5 éve vagyunk együtt, ő dolgozik, én jelenleg sajnos nem. Mindketten a saját szüleinknél élünk, de egyre többet beszélünk a házasságról. Nem volt konkrét egyezség, én csak azt látom, hogy ő is sokat agyal már ezen és nőként azért nyilván én is. Szeretnénk összeköltözni, de a munkalehetőség korlátozott, én már 3 hónapja vagyok sajnos munkanélküli, ő meg jelenleg a próbaidejét tölti, így egy fizetésből nehéz lenne albérletet fizetni. Szülőkhöz nem akarunk költözni, főleg nem az enyémekhez. De már nagyon szeretnénk közös életet, hogy egyik szülő se tudjon keresztbetenni vagy beleszólni. Az én szüleim nem kedvelik őt túlzottan, az ő szülei szeretnek engem hálistennek. Igazából nem is tudom mi a kérdés lényege, talán csak jól esik leírni a dolgokat... Talán csak jól esne egy kis kedvesség, hogy hamarosan eljön ez az idő is, amikor nekem is lesz munkám, és összeköltözhetünk. Amikor a szüleim előtt kicsit is felhozzuk a témát, hogy szoktunk ilyeneken agyalni, hangoztatják a párom előtt, hogy én akkor leszek a legnagyobb hülye, ha hozzá megyek, nem törődnek vele, hogy ez milyen bántó.. Kezd elegem lenni. A párom annyi bántó megjegyzést kap, hogy más már rég elhagyott volna, vagy össze se jön velem, hiába mondtam el itthon, hogy fejezzék már be ezt a stílust.

Én szeretem a párom, benne látom önmagam, mellette jól érzem magam.

Bárkinek lenne egy kedves szava?

Előre is köszönöm mindenkinek, aki normálisan áll a kérdésemhez.

22/N