Szülök, titeket nem zavarna, ha felnőtt, önellátó gyereketek jobban keresne, mint ti?

Nálunk családi szinten működik a társadalmi mobilitás, minden “gyerek” többet keres mint a szülője. Mindkét Dédnagyanyám egyszerű parasztasszony volt, Nagyszüleim már érettségiztek, illetve Papámnak volt ráépülő szaktanulmánya, Édesanyám már főiskolai diplomás és két idegen nyelven beszél, én másoddiplomázok két felső és két középfokú nyelvvizsga van jelenleg a zsebemben; nyilván a fizetések is így ugrottak nagyságrendeket. Soha senki egy percig nem volt irigy a másikra. Dédi örült hogy Mamáék már a városban lakhatnak, Mama örült hogy Anyuék már a tengerpartra is le tudtak vinni minket, Anyu örül, hogy mi már egzotikus helyre is el tudtunk jutni. Ha gyerekem lesz, úgy gondolom, az a természetes, hogy ő az én szintemről indul, és minden támogatást amit tudok megadok neki hogy innen kelljen már csak feljebb jutnia. Generációk közös, kemény munkája ez, a designer táskát is bármikor lerakom a nyári konyha döngölt földjére és veszem át a teknőben mosogatást mamától, ha előbb érek oda minthogy befejezné, mert onnan indultam én is végső soron, nem lenne szép táska meg szép cipő, ha ő akkor nem teszi bele ami tőle telt. Még ilyet soha nem hallottam, hogy szülő irigy legyen a gyerekre ha jobban keres. Hát minek szülte akkor ha nem azért hogy élje az életet a lehető legjobban..?

Normális szülő nem rivalizál a gyerekével, hanem a javát akarja és örül a sikereinek.