Huszonévesek, akiknek még nem sikerült elköltözni? ( többi lent )
23 éves vagyok, de még mindig nem sikerült annyi pénzt megkeresnem, hogy végre saját életem legyen és elköltözzek a szüleimtől...suli és a jelenlegi állás megnehezíti...
És már kezd elegem lenni abból, ahogy bánnak velem a lakásban..főleg a suttyó "nevelő"apám. Semmiféle alap tiszteletet nem adnak meg, ami egy önálló, felnőtt nőnek, embernek kijárna. Úgy kezelnek, mintha még mindig alárendelt lennék..egy tizenéves kisgyermek..nem engednek felnőttként érvényesülni...mintha lelenne tapaszta a szárnyam, vagy egy dobozba lennék betöme, aminek a tetejéte ráültek. Ráadásul elèg alacsony is vagyok..bár ennek normális esetben nem kellene hátrányos tényezőnek lennie..
Nem is tudom hol kezdjem...annyit sem tesz meg ez a pasas, hogy arrébb álljon, amikor a konyhában közlekedek..direkt beáll a helység közepébe és nem mozdul..nekem kell nagy nehez kikerülnöm..a hűtöt sem tudtam tőle kinyitni, nagy volt a kisértés, hogy ne vágjam az ajtót a hátába..de megvert volna...én vagyok az egyetlen, aki rendet tart, mindig eltakarítok magam után...ez a f#sz soha..de az anyám folyton egy kalap alá vesz a férjével és megszíd, ha ez a gyökér kuplerájt csinál a konyhában...egyszer este értem haza az egyetemről és kértem, hogy ne ordítozzon, rettenetesen fájt a fejem, alig ettem aznap, épp magamat akartam lerendezni, de hisztizett, mert elkellett mosogatnia ( 5 évente, ha egyszer...ki van nyalva a s#gge, mert sofőr egy cégnél,de ott is azzal tölti az idejét, hogy provokálja a fiatal utasokat )..erre behajolt az arcomba és nekem akart esni, hogy nem beszélhetek így vele..neki nem tetszik a stílusom és hányingere van a szagomtól...sajnos elsírtam magam, és utánam ordított, hogy lehet menni anyucinak árulkodni...mindig élvezte az ilyen helyzeteket..egy tetves parazita...
Akkor most még nem mondtam, hogy beszél velem az anyám, amikor olyan kedve van...nagyon érezteti, és kihasználja, hogy bizonyos szinten ki vagyok szolgáltatva neki....hogy azt tehet a holmijaimmal, amit akar, mert az ő lakásában élek..amikor elsírom magam a bántásaitól, elmebetegnek hív és azzap fenyeget, hogy mentőt hív rám és ordítozik, hogy én!milyen aljasan bánok vele...még jó, hogy hozzà szoktam, más már öngyilkos lett volna....aztán lehiggad és amikor önállósulni próbálok, nem engedi.
Veletek hogy bánnak otthon a szülők? Tiszteletben tartanak titeket?
Társbérletbe nem tudsz költözni, ahol 3-4-en laktok, így viszonylag olcsóbb lenne a lakbér.
Én is otthon laktam kb. 25éves koromig, szintén anyagi okokból. Nekem jó kapcsolatom a szüleimmel, de azért jó volt már elköltözni otthonról. Szóval elhiszem, hogy neked meg még inkább lenne rá szükséged.
Velem ugyan anyukám és nevelőapukám is egy tündér volt, de ennek ellenére éreztem úgy, hogy el akarok menni élni a saját életem és nem zavarni őket. Rossz lehet egy felnőtt gyerekkel élni, aki éjjel jön haza, éjjel zajong, áthívja a haverjait, szexel a szomszéd szobában, szóval nem éreztem egészséges felállásnak és jót akartam mindannyiunknak.
23 évesen szinte kizárt a saját lakás, ha a szüleid nem segítenek benne. Albérletbe és koliba tudsz menni, de fontos gondolni arra, hogy mi lesz később, tudsz-e gyűjteni azokra az időkre, mikor otthont akarsz és nem megszállni valahol. Lehet, hogy ilyen szempontból jobb otthon még pár év.
Ha nagyon akarsz, el tudsz költözni, de ahogy a mostani helyzetben, úgy abban is lesznek hátrányok, csak másmilyenek. De semmiképp se érezd úgy, hogy csak neked nem megy. 5 éve érettségiztél, ha nagyon megpörgetnéd a munkát, akkor sem lenne magadtól sok tartalékod. Ne hibáztasd emiatt magad.
Találj ki valamit, ami járható út és ami erőt ad ebben a helyzetben. És járd a magad útját, ha annyira rossz így. Néha pár lakótárs jobb, mint a családod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!