Mit gondolnátok, ha a gyereketek ezt csinálná veletek?

Te a szülője vagy, aki felnevelte, a másik meg meg egy haver, akihez oda lehetett cuccolni és gondolom lazák a szabályok.

Beszéld meg ezt a másik szülővel.

Éli az életét, a szülői szereped kezd végetérni.

Engedd el, ha hiányzol és szeret téged, majd visszatalál hozzád!

Keress új életcélokat, és éld te is az életed, ami nem megy ahhoz ne ragaszkodj foggal körömmel.

Ahogy ő áll a kapcsolatotkhoz, úgy viszonozd te is.

Ne vedd a szívedre, szüksége van egy kis szabadságra már egy ennyi idős gyereknek, a másik szülő szerintem is amolyan haveri szinten van, nem érzi azt nyilván vele kapcsolatban, hogy irányítani akarja, beszabályozni, stb. Ott jobban önmaga lehet, valószínűleg nem érzi úgy, hogy meg kell felelni, nincsenek viták. Nyilván környezetváltozásra volt szüksége, ezért költözött el, nem akarta már, hogy kontrollálva legyen.

Örülj neki, hogy a másik szülővel is jó a kapcsolata.

Ha messze lakik, havi 1 látogatás normális. Ha közelebb, mehetne esetleg kétszer is, ha nem is minden hónapban.

Nem mindegy mi volt az az apróbb veszekedés, lehet hogy amiatt kerül vagy lehet hogy egyszerűen 'kirepül a fészekből'.

pl. az a havi egy látogatás nem olyan vészes szerintem, van aki kb csak ünnepekkor megy a szüleihez. A havi 1-2 látogatás szerintem reális.

A videóchat hááááát, én is biztos falra másznék ha a szüleim elvárnák hogy minden nap pl 6-kor hívjam fel őket. Persze hogy kifogást keres mert nem akar megbántani azzal hogy nem akar mindennap beszélni, ez szerintem nem teljesen normális azért. Beszéljetek videóchaten, amikor akar és kedve van akkor hívjon, vagy te ha épp szeretnél kicsit beszélni vele akkor hívd, de ne mindennapi kötelező programmá tedd.

Amúgy ne értsd félre nem téged akarlak támadni, de úgy látom az írásodból hogy túl rátelepszel ezekkel és talán ez is oka annak hogy kifogásokat keres.

Én felnött gyerekek anyjaként írok.

Szerintem egyrészt valószínüleg túlságosan elnyomtad, kisgyerekként kezelted, ezért ment el, neki is szüksége van szabadságra, meg arra, hogy egyéni döntéseket tudjon hozni az életével, szabadidejével kapcsolatban.

Másrészt azért nem igazán keres, meg tartja röviden a videochat-et is, mert még mindig agyonnyomod lelkileg, függöségben akarod tartani.

Ezt nem azért írom, meg kirtizálni akarlak, vagy rossz szülönek mindösíteni, hanem azért, hogy fogadd el, a gyereked felnött, leválik rólad, és ez a természetes, normális fejlödés.

Várd meg, amíg magától keres - akkor is, h kezdetben esetleg hónapokig nem jelentkezik -, engedd el a rátelepedést.

Kezdd el a saját életedet élni, pontosabban felépíteni egyet, ahol nem mint anya szerepelsz, hanem mint egy felnött, független nö és ember, keress hobbikat, ismerösöket, barátokat, elfoglaltságokat, amik a gyerektöl függetlenek. Ha sikerül magaddal egyenesbe jönni és önállóan látni magad, akkor a gyereked is közeledni fog, nem a régi, függö szinten, hanem mint egy felnött barát, aki ugyan önálló valaki, ettöl függetlenül azonban baráti kapcsolatot tud tartani veled.

"Mit gondolnátok, ha a gyereketek ezt csinálná veletek?"

Azt, hogy a gyerekem felnött, önállósodik és nem akarja, hogy te irányítsd az életét!

Fogadd el, hagyd kirepülni, ha elengeded, akkor vissza fog találni hozzád, ha továbbra is korla´tozni akarod, akkor elveszíted.

Az, hogy a gyerek önálló és nem rajtad lóg, nem ELLENED történik, nem VELED teszi, hanem szabadulni akar a túl szoros korlátok ellen.

Szülő vagyok, de baromi szerencsés természettel.

Sem szülőként, sem emberként nem loholok senki után, még a gyerekem után sem.

Ha jön jön, ha nem jön nem jön, ha nyaggatnám még annyira sem jönne.

(Hozzáteszem, egyébként az életem adnám érte, ha kellene)