Elvàlt anyukàk, akiknek született gyermeke a 2. hàzassàgàból, a férjetek nem hanyagolta el a gyereketeket azutàn, hogy lett közös gyerek?

Családomban volt rá példa, hogy az addig mézes mázos nevelőapuka átváltott egy igazi mostohává, amint megszületett a sajátja.

Nálunk nem. Ugyanúgy ragaszkodik a nem vér szerintihez, mint a ténylegesen övéhez.

De miért kéne ugyan úgy foglalkoznia vele? Gondolom az első gyerek apja se foglalkozik a másodikkal nem? Mindenki a saját gyerekével kell hogy törődjön. Persze ne bántsa, ne alázza meg, tisztelje, de szeretnie nem kötelező.

Unokahúgoméknál igen. Szerette és elfogadta a második férj az unokahúgom két (akkor ovis) lányát. Aztán telt az idő, 10 és 12 évesek voltak, amikor megszületett a kistesó. Persze fiú, és úgy bánik vele a pasi, mint egy istenkirállyal. A lányokkal pedig utálatos, kötekedő. (Igaz, ebben unokahúgom is benne van vastagon, mert félrenéz, gondolom, a pasinak akar nyalni ezerrel.)

Minek kell minden pasinak szülni egy gyereket??? Aztán elvárni, hogy sajátjaként szeresse a más gyerekét? Én nő vagyok, de sose tudnám más gyerekét sajátomként szeretni. Nálam kizáró ok alapból, ha van gyerek. Csak akkor fogadnám el, ha nekem is lenne már mástól. De soha nem mondanám, hogy sajátomként szeretem.