Mit csináljak? Hogy bírjam ki a szüleimet?

Nagyon mérgező emberek, főleg az anyukám. Az orránál fogva vezeti apukámat. Van két idősebb bátyám, akik már elköltöztek elég messzire. Az egyik konkrétan ki is mondta hogy anyukám elől szökött ki(külföldre). Bármi jó dolgot csinálok, az nem számít, ha kicsi rosszat is, azért már nagyon szar ember vagyok. Állandóan találnak okot, hogy piszkáljanak. Apukám elég "idegbeteg". Mármint állandóan ordít, de igazából ahhoz már hozzá szoktam, akkor arrébb megyek. A lelki terrort nem bírom. Egyszer azt hiszem, hogy bízhatok anyukámban, utána meg rájövök, hogy ha bizalmasan mondok valamit azt is felhasználja ellenem(mondjuk most már szerencsére nagyon ritkán esek abba a hibába, hogy elmondjak bármi személyeset).

Kiskoromban nagyon sokat verekedtem a többi gyerekkel kb. 12 éves koromig. Most már lenyugodtam, de annyira, hogy meg sem védem magam. Ezt azért írtam, hogy azért egy kisgyereknél az ilyesmi nem normális, vajon, miért alakult ez ki nálam. Valószínűleg itthonról. Jó óvodába, iskolába jártam, a többiek nem nagyon verekedtek. És igen, vannak bajaim most is a személyiségemmel, nem megy könnyen a barátkozás, sokszor kívülállónak érzem magam. Tudom nem foghatok mindent rájuk és a legtöbb dologért az életemben én vagyok a hibás, de tényleg szörnyű velük élni.

Hogy ne foglalkozzak a sértésekkel?

Hogyan tudatosítsam magamban, hogy ne engedjem túl közel magamhoz?

Szerintetek érdemes lenne 18 évesen elköltözni, nehéz anyagi helyzetbe, míg teljesen tönkre nem megyek vagy azt sem bírnám?

Tudom, hogy hosszú lett és nem is írtam le mindent, amit gondoltam. Köszönöm, ha elolvastad és válaszolsz valamit! Bármi megjegyzést a helyzetemhez szívesen fogadok, még, ha nem is a kérdésekre válaszol.

17/l