Tízen-huszonéves otthon elő fiatalok, nektek mennyi konfliktus van a szüleitekkel így az otthon töltött hetek alatt?

Bátyámmal egyetemisták vagyunk, tavoktatas stb. Anya home officeban van, de lényegében nulla munkája, teljesen ráér.

A helyzet előtt én már félig nem itthon éltem, nap közben a városban voltam, minden második este jöttem csak haza, minden második este barátomnál aludtam. Most is így van, de ugye csak estékre megyek át (azaz eljon értem autóval). Így hogy ennyit vagyok összezárva anyával, kezdünk egymás agyára menni, pl anya hatalmas adag kajákat főz és én kb 2 napnál tovább nem tudom ugyanazt enni. Felajánlottam anyának, hogy főzök én is, mert már konrkezan ma van az 5. nap h krumplis tésztát eszünk, de megtiltotta, mondván hogy amíg a régi nem fogy el, ne csináljak semmi új kaját. Ma délutánra vegulis elfogyott a tészta és anyával főztünk végre valami mást, de a keresem ellenére megint hatalmas adagot csinált. Pedig meg is kérdezte, hogy a kuszkusz felét vagy az egészet csinálja, mondtam h csak a felét, erre az egészet. Megint ehetjuk napokig ezt. Ő totál raer, nincs szinte semmi dolga (pár e-mailen kívül, mert effektíve munkát nem tud végezni),nekem kevesebb az időm, de ennek ellenére szívesen beallnek neki segíteni a konyhába, ha ezen múlik az új kaja kérdés.

Igazából ez a kajas dolog csak egy a sok közül. Sok ilyen aprosagon osszekapunk, pl azon is h ő reggelizett először (más időpontban szoktunk kelni), a mosogatóban hagyta a koszos cuccokat, bátyám is majf én is reggeliztu nk, én is csak odadobtam. Eltelt fel óra és anya kijon üvöltve h már megint nincs elmosogatva (miközben az ő piszkos dolgai vannak legalul). Egyébként elmosogattam volna, ha nem is egyből, de elmosogattam volna. Vizsgaidoszakban stb mikor anya nem volt itthon és kettesben voltunk a bátyámmal, akkor is mindig minden el lett mosva, nem egyből, hanem megvartuk h tele legyen a mosogató és egyben mosogattunk el. Én így jobban szeretem. Mindig el volt mosogatva.

Meg ezeken kívül rengeteg ilyen apróság van még. Pl anya vett étcsokit, én személy szerint minden nap szoktam enni, tanulás közben pár kocka meg szerintem egeszsegugyileg sem káros. És hát eszegettem a csokit (bátyám is) és lecsesz minket, hogy miért eszünk minden nap csokit, válság van, spórolni kell.. De ha meg azt mondom, hogy én megyek át a boltba csokit venni a saját pénzemből, azt nem engedi, mert korona van. Nem tudom, egyszeruen megőrülök már.

A kedvencem, szintén csokihoz kapcsolódó sztori, ebéd előtt fél órával gondoltam, eszem egy kocka csokit, és anya elkezdett üvölteni, hogy ebéd után van csak édesség, és azonnal hagyjam békén a csokit. En meg néztem h wtf? Egy kocka cspkitol azért nem lakom jól, ráadásul az ebédig is kellett várni még. Meg én tökre megszoktam azt a hétköznapokon, hogy azt eszem és akkor, amikor én akarom (volt egy kis saját keresetem, tehát a hétköznapi kaját magamnak finanszíroztam), nyilván igyekeztem egészségesen táplálkozni, de tok jó volt a szabadság. Ez szerintem totál wtf, hogy 22 éves korombqn anya leszid csoki evesert ebéd előtt. Ha tudna, hétköznap miket és milyen sorrendben eszem, totap kiborulna. Nem az h egészségtelen vagyok, de nem a sztenderd sorrendben vannak meg az etkezeseim, és igen, ha jól esik, ebéd előtt fél órával is eszem egy falat akármit.

Barátomhoz nem tudok költözni, mert ő is otthon dolgozik, ráadásul kicsi a lakása és olyan munkát végez, ami állandó zajjal, kopacsolassal stb jár, ott tanulni nem tudnék.

Igazából csak érdekelne, hogy másoknál is vannqk-e ilyen konfliktusok, lényegében a SEMMIN? Vagy ti elvagytok békességben?