Hogyan éltétek meg a szülőkről való leválást? Egyáltalán hogyan kell?

Érdekes dologgal szembesültem mostanában. 8 éve költöztem el otthonról, egyetemen tanultam és dolgoztam, mellette nem volt időm a családra igazán, havonta, két havonta jártam haza. Most döbbentem rá, hogy szinte idegennek érzem a családom, nem tudok kötődni. Tinédzser koromban nem voltam lázadó, mintha ezt is most élném még. Igyekszem mindig ellent mondani szüleimnek, a tanácsaikat lehurrogom. Összedőlt az "Isteni" szülő kép is, egyre jobban látom a hibáikat, hogy mennyire esendőek és sokszor tudatlanok. Ugyanakkor visszavágyom a gyerekkorba, amikor minden sokkal egyszerűbb volt velük. 27 évesen egyszerűen nem tudom felnőttnek érezni magam. Hiányolom a mindentudó szülőket, mintha haragudnék rájuk, hogy nem olyan tökéletesek, mint amilyennek gyerekként képzeltem őket. Ez a leválási folyamat része?