Titeket 26 évesen mennyire támogatnak még a szülők?

26 évesen jöttem fel Pestre, mert már elegem volt az otthoni kilátástalanságból, meg a hónapról hónapra élésből.

Támogatás helyett anyámtól megkaptam, hogy milyen szemét vagyok, hogy otthagyom egyedül. Nyomorgott vagy 10 évig mert dolgozni nem akart, vagy mindig talált kifogást, miért ne menjen az épp aktuális céghez.

Nekem is kellett vagy 7-8 év mire összeszedtem magam annyira, hogy most nincs anyagi problémám.

Jelenleg dialízisre járok, de anyám már kijelentette, hogy spóroljak, mert ha transzplantációra kerül sor, ő nem tud segíteni. Szóval meg is dögölhetnék, ha rajta múlna.

Ha azért adják,mert megtehetik,és segíteni szeretnék,akkor nincs vele baj.

Szerintem mindenki ezt tenné,ha tehetné.

Ha viszont azért csinálják,hogy ezzel magukhoz láncolják,manipulálják,irányítsák,akkor viszont nem szabad elfogadni a "segítséget".

Nővérem mindent megkapott amit akart. Saját lakást, garázzsal. Évek óta albiban lakik, mert már nem tetszett neki az a környék. Apukám onnantól kezdve nem támogatja. Akkor lehetett 35 éves tesóm, mikor eljött onnan. Előtte 2 kocsit is kapott, ha elromlott valami, azt is. Pl mobil, lap-top meg ilyenek. Most 40 éves,távkapcsolatban él, gyereke sincs. Gőze sincs a való életről. Mindig mindenre azt mondja pénz kell hozzá, neki nincs. De mint írtam kb 5 éve apám leállt az ellátásával. Én semmit nem kaptam. Alapítottam saját családot stb...

Biztos nem fogok mindent a gyerekemnek a se.gge alá tolni. Félre teszünk havonta, azt megkapja mikor el akar majd költözni.