Titeket 26 évesen mennyire támogatnak még a szülők?

23 évesen költöztem külön, 22 évesen kezdtem el dolgozni. Onnantól csak akkor kértem segítséget, ha vészhelyzet volt, például diákként lebetegedtem és kiesett a keresetem vagy ha megszorultam egy adott hónapban valami miatt. Mivel 27 évesen végzek az egyetemmel úgy végleg (több szakon tanultam, ez az utolsó), ezért onnantól már nem lesz annyira bizonytalan a beosztásom és a pénzforrásom, onnantól már szeretnék hazaadni is anyukámnak a nyugdíj mellé egy kis pénzt.:)

26N

Normális szülő nem rakja függő helyzetbe a gyerekét azzal, hogy gondoskodik arról halála előtt, hogy legyen fedél a feje fölött.

Szerintem (és én is csak így vállalnék gyereket) alap, hogy egy szülő nem csak 18 éves koráig tekint a gyerekére gyerekeként és nem teszi ki a lakás összekapargatásával járó szenvedésnek őt. Egyébként a mindent megkap és a kap egy otthont, amiben élhet és fordíthatja az energiáit fejlődésre, gyarapodásra, családra két külön kategória. Kocsit már én sem kérnék a szüleimtől, mert luxuscikk. De ha szülő lennék, biztos, hogy a szívemen viselném a gyerekem gondját és legalább egy normális szakmát kihajtanék belőle (ami alatt támogatom maximálisan), illetve legalább egy önrészre elegendő pénzt összeszednék neki, hogy ne más zsebét tömje.

Nálunk nem az adja a tiszteletet, hogy a szüleimtől függök. Soha nem is adta az és nem is érzem függésnek, mert nem bohóckodtak tulajdoni hányaddal meg haszonélvezettel. A lakásom 1/1 az én nevemen van, én vagyok csak haszonélvező, van róla ajándékozási szerződés írva, ha akarnák, sem vehetnék vissza. És ha nem akartam volna, nen adtam volna kulcsot hozzá senkinek. És lám, mégis szeretem anyukám, törődni akarok vele, nem azért, mert függök tőle, hanem mert gondoskodó, normális hozzáállású szülő, aki nem akar rajtam továbbra is uralkodni és nem zsarolással vívja ki a szeretetem, mint sok szülő... Igazából ennyi a történet