Megörülők a szüleimtől, mit tegyek?

Elég kellemetlen ez a szitu sajnos, hogy otthon kell lenni. Engem ma azzal fogadott anya ordibálva, hogy itthon vagyok egy hete,de nem takarítottam ki, de csak engem cs*szeget mindenért, a húgomat nem. Végzős egyetemista vagyok, szakdolgozatot kell írnom, ha maradhattam volna a koliban, akkor sem takarítással tölteném az időt. Csak azért, mert nincs más választásom, mint itthon lenni, nem fogok tudni erre több időt szánni. Segítek apróbb dolgokban, de nem most fogok nekiállni padlót sikálni, meg ilyenek egy családi házban. A húgom nem egyetemista, neki több ideje lenne segíteni, de hát mivel nem én vagyok anya kedvenc gyereke...

Sokat veszekedünk, mert 23 évesen nem vagyok hajlandó az érzelmi zsarolásait fejet lehajtva tűrni. Hogy én azért nem csinálok semmit, és azért eszek rögtön azután, hogy kisikálta a konyhát, mert még arra is képtelen vagyok, hogy tiszteljem a munkáját, és nem hagyom meg a "rendet". És ha pont azután kapnék hasmenést, hogy kisikálja a WC-t?

Azért is leteremtetett, hogy miért 11-kor keltem. Talán mert hajnal 2-ig tanultam, megmondtam neki, hogy felnőtt vagyok, ebbe nem szólhat bele.

Én értem, hogy hiába kényszerhelyzet ez, nem "mamahotelezni" vagyok itthon, szóval alkalmazkodnom kell bizonyos szinten a házirendhez. De könyörgöm, így is épp kellemetlen ez a szitu, nem vagyok hajlandó úgy élni, mintha börtönben lennék, feladva mindent, hogy akkor és azt tegyek, amit anya mond. Már nem vagyok kamasz.

Úgyhogy sokakat megvisel ez a karantén, kit ezért, kit azért. Én a barátaimat se fogom látni hetekig, mert 300 km-re lakok mindenkitől. :(