Mit csináljak, ha félek a szüleimtől?

"Lehet belém ivódott, mert sokat kiabáltak/nak velem, meg kiskoromban párszor megvertek durvábban is. Meg szoktak örjöngéseik is lenni, stresszes a munkájuk is, meg sok gonddal küzdenek, csak en ezt hallom, meg látom"

Ne is csodálkozz ezen akkor. Talán kezdhetsz diákmunkába, sulit meg végezheted kolisként, hogy minél távolabb legyél a szüleidtől.

És hogy miért dolgozz mondjuk diákmunkásként valahol? Talán 16 évesen már mehetsz dolgozni. Addig se vagy otthon, pénzt is kapsz érte. Pénz meg jó lesz későbbe is.

Nálam hasonló(de nem volt verés, de néha van kiabálás is).Nem egyszer fel van hozva,hogy én ülök a szobámban, elvagyok magamban. Közben meg mondjuk mostanság is történt olyan dolog a családban, ami csak abban erősített meg, hogy nekem itthon semmi keresnivalóm, azt az érzést ülteti belém, hogy én utálva vagyok, nem kívánatos személy.

Csak hát az elmenéshez(elköltözés) pénz is kellene.

És nekem is jobb az,ha nyugton vagyok otthon, nem vagyok ide-oda járkálós személy. Jön a tavasz, annak se örülök.

Mondják nekem, hogy beszéljem már meg ezt a helyzetet, de kb minek? Mostanság, ami történt, akkor is kimutattam,hogy mi is a véleményem, de ez v*rte ki a biztosítékot. (Jobb lett volna, hogy ha csendben tűröm a bxogatást és az eset után elmegyek sírni.) Hát ezért mondjak el bármit? Ezért közeledjek?

Ha lenne pénzem, akkor most talán pattantam volna, hiszen jelenleg a meglátásom szerint, így jobb mindenkinek, ha én nem itt élnék.

Mondjuk, ha kicsiben próbálod enyhíteni a konfliktust, akkor kezdhetnéd azzal, hogy tevékenyebb próbálsz lenni. Ha a szüleid stresszesen, fáradtan esnek haza a munkából, akkor jól eshet nekik, ha vacsorával vagy tiszta lakással várod őket. Bár egy olyan szülőnek, aki veri a gyerekét lehet ez is felesleges.

Ha ilyen szüleid vannak, akkor szedd össze magad ne fetrengjen át hétvégéket és ahogy már írták előttem, kezdj gyűjteni a függetlenedésre.

Magad is írtad, hogy semmit nem csinálsz, hétvégén is csak fekszel. Na, itt a baj!

Ha falun laksz (hétvégén): kelj fel az ágyból, amikor a kakas kukorékol, engedd ki a baromfit az udvarra, szórj nekik eledelt, etesd meg a malacokat, hiszen már visítanak. Utána menj el az üzletbe (esetleg anyáddal) és vásároljatok be a hétvégére, jövő hétre.

Ha városban laksz (hétvégeken): takarítsd ki az egész lakást (házat), segíts anyádnak a konyhában, kérjed meg, hogy tanítson meg főzni. Kérdezd meg a szüleidet, miben kellene segítened nekik. Vidd ki a szemetet, sétáltasd a kutyát, lásd meg, hogy mit kell(-ene) csinálnod. Ha valamit elügyetlenkedsz (minden kezdővel előfordul) és (jogtalanul!) megszidnak, akkor kérj elnézést, mondd, hogy nem így akartad, de majd igyekezni fogsz elkerülni a jövőben.

Ezek mellett még vígan jut időd sms-ezni, dumálni a barátnőkkel, barátokkal.

Fiatalok! - lehet engem lepontozni!

Ilyenkor tényleg nincs más út, csak a menekülés!

Megpróbálhatod megbeszélni velük, hogy mehess koliba. Bár nyilván azt is ők fizetnék, mert egyedül ilyen idősen egyszerűen nem lehet semmivel annyi pénzt keresni, amiből meg tudsz élni (max. vakszerencsével) nem tudom merre laksz az én osztálytársaim akik kolisak voltak, szerették.

Diákmunkából nem igazán lehet finanszírozni egy saját lakást. Egyetemen megoldás, ha levelezőre jelentkezel, mellette pedig keresel munkát és közös albérlet ismerőssel, baráttal de akár idegennel is.

Legjobb lenne, ha tudnál ezekről egy pszichológussal beszélgetni, de azt nem tudom, hogy mennyire elérhető ez a számodra.

Szerintem te enyhén depressziós vagy, azért nincs erőd felkelni. Nincs lelkierő ilyen környezetben. Valószínűleg magányosnak is érzed magad, igaz?

Jó ötlet lehet amit a többiek mondanak, hogy menj el kicsit dolgozni, az is kimozdulás, nem kell az otthoni közegben lenni.

Az is jó ötlet, hogy segíts otthon magadtól valamit, ha rá tudod magad venni. A szüleid is nagyon deficitesek érzelmileg, biztos jólesik nekik egy kis szívesség. De ha nincs foganatja, ne edd magad rajta, nem a te hibád.

Együttérzésem.