Nagyon félek leszakadni a szüleimtől mindenféle változástól, hogyan küzdhetném le ezt a félelmet?
A jelengi helyzetem hogy pár hónapja ünnepeltem 30-as szülinapomat és még mindig szüleimmel élek.
Az elmúlt pár évben azt mondogattam magamnak azért nem költözöm el mert akkor albérletet kell fizetnem, viszont pár hónapja ez a kifogás is elszállt mert lenne egy üres lakásuk ahova beköltözhetnék(bár örökbe nem adnák de évekig biztosan használhatnám albérleti díj nélkül).
Jelenleg kis faluban élek ez a lakás pedig megyeszékhely belvárosában van(60 km táv), mindenképpen szükséges lenne munkahelyet váltanom költözés esetén, itt is előjön a hatalmas félelem érzete hogy új hely új emberek, mennyire nehéz lenne váltani,helytállni.
Szüleim felelősek a kialakult helyzetért mert sohasem engedtek fiatalon élni, én pedig teljesen elkényelmesedtem szóval részben én is felelős vagyok.
Félek változtatni, félek az ismeretlentől, tipikusan az a ember vagyok aki a végtelenségig ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, a körülményekhez amiben él. Még talán várhatnék pár évet mielőtt cselekszem, van közel 10 millió FT megtakarított pénzem, ha várok éveket akkor még több lehet, és nem kell változtatnom semmit.
A másik oldal viszont az hogy így, teljesen megfogok ragadni ezen az elzárkozott szinten és később bizonyosan sokkal nehezebb lesz változtatnom ha már most is nehezemre esik.
Csak egy barátom van,barátnőm sose volt, tulajdonképpen a jelenlegi életem leírható abban hogy dolgozom 8 órát, aztán a nap többi részében elzárkozom szobámban és számítógépezem, szabadnapon pedig egész nap számítógépezem, a tanulás befejezése óta így élek.
Bizonyos vagyok benne hogy hosszabb távon, így nem lehetek boldog de félek lépéseket tenni, ha már arra gondolok hogy új munkát keressek vagy saját lábamra álljak akkor szinte görcsbe rándul a gyomrom.
Tudna valaki segíteni mit tegyek hogy ez a érzés eltünjön, hogyan szabadulhatnék meg a félelem érzéstől?
válasza:Csak azt tudod csinálni, hogy belevagsz.
Ha túl leszel a költözésen csökkenni fog a félelem. Minden új és ismeretlen dologgal ez van. Én pl az utazástól félek(főleg ha egyedül kell mennem).
A félelem azt jelenti, hogy elértél a komfortzónád határára. Aztán rajtad múlik, hogy atleped vagy sem.
Próbálj kicsit rugalmasabb lenni.
Van szakirodalma is ennek. Reziliencianak hívják. Érdemes lenne olvasgatod a témában.
válasza: válasza:Ne haragudj, de kemény leszek: 30 évesen nem részben, hanem teljesen felelős vagy a kialakult helyzetért - legalábbis azért, mert félsz a változástól, és nem mersz megtenni dolgokat.
Csináld. És meglátod, hogy nem főznek meg elevenen, akkor majd elszáll a félelmed. Otthon nem fog, hiszen eleve a fejedben létezik, abban pedig azt képzelsz el, amit akarsz - nem feltétlenül lesz köze a realitáshoz.
válasza:A pénzmegtakarításod hónapról hónapra kevesebbet ér a jelenlegi banki kamat mellett. Ez úgy is felfogható, hogy azért bűnhődsz, mert megtakarítasz.
Az nem gond, ha a szüleiddel élsz (ha ez nektek kölcsönösen kedvező), viszont az ő életük sem végtelen és előbb-utóbb magadra maradsz, tehát próbálj kezdeni valamit az életeddel. Ebben senki másra nem hagyatkozhatsz (legfeljebb egy feleségre) aki majd eligazít.
Nyilván csak kevés van hagyva a bankban a többi nagyon konzervativ módon befektetve minimális hozam és kockázat mellett de a lényeg hogy legalább az infláció ne csökkentse a pénz értékét.
És igen tudom hogy ez csak ideiglenes állapot, mert már szüleim is mondták hogy nem bánják velük élek még mindig de 8-10 év múlva nyugdíjas korukra szeretnének kettesben maradni,szóval úgy tervezzek.
válasza:"Szüleim felelősek a kialakult helyzetért" nem
Te vagy a felelős a kialakult helyzetért.
Tehát te is változtathatod meg azt.
30 éves korodban esetleg keresgélheted az okait annak, hogy miért rettegsz a változásoktól, és megtalálhatod a gyökérokot abban, hogy a szüleid szigorúak voltak, de azért, hogy te magad nem cselekszel, nem változtatsz, már csak és kizárólag te vagy a felelős.
Nagyon szigorúak voltak abnormális módon, gyakorlatilag középiskola végéig el se hagyhattam a házat sulin kivül akkor is autóval vittek és hoztak, egy kivétel volt hogy esetleg megengedtek kerékpározni az utcán ahol laktunk félórára, úgyhogy folyamatosan figyelt közben.
Természetesen elismerem hogy egy picit én is hibás vagyok mert most nem változtatok amikor már megtehetném, de nem könnyü kialakult szokásokat legyőzni.
válasza:"nem könnyü kialakult szokásokat legyőzni"
Kérdező, most már látod, mi a teendőd. Nekem is van rengeteg hiedelem a fejemben, amit otthonról hoztam, és a mai napig hátráltat.
Mindet le akarom győzni.
Ha kifogásokat keresel, mert az a kényelmesebb, megteheted, de egyedül te fogod megszívni.
válasza: válasza:Abban igazad van, hogyha a szüleid kivágtak volna az utcára, hogy fejezd be ezt a hisztit, akkor már rég rájöttél volna, hogy semmi extra nincs abban, hogy külön élj. Főleg ha egész nap gépezel, ezt megteheted egy másik lakásban is.
De az a te döntésed, hogy amikor lehetőség nyílik rá, még a gondolatától is elzárkózol. Nézd, nem tudom mit javasoljak, mert én alig vártam, hogy végre elhúzzak otthonról és képtelen vagyok megérteni azokat, akik erre nem hajlandók, mikor módjukban áll. Az összes ilyen szituáció kvázi olyan, mintha a szülővel élnél egy beteges párkapcsolatban, csak nem dugod az anyad. Jobb esetben. De épp azért ennyire káros, mert egy életkor fölött már nem egészséges, hogy ez nem zavar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!