Nagyon félek leszakadni a szüleimtől mindenféle változástól, hogyan küzdhetném le ezt a félelmet?

Kérdező senki nem állítja, hogy könnyű lesz. Az életben a legjobb dolgok nehezen elérhetők, ez minden, csak nem kifogás. A félelem se kifogás semmire, mindenki fél dolgoktól és a legtöbb emebrt ez nem tratja vissza.

TE vagy felelős a helyzetedért és TE vagy az egyetlen, aki ezen változtatni tud. Minél később kezded el, annál nehezebb lesz. Ha egyedül nem megy, keress fel egy pszichológust.

Ha szeretnél párkapcsolatot és nem akarsz örökre egyedül lenni, akkor jobb lenne ha elkezdenél élni meg amúgy is! Önellátó lenni! Meg röviden: felnőtt férfi. Ezt barátnő nélkül is mondjuk... Mert jelenleg gyerek vagy még, akkor is ha testileg 30. Az semmit nem jelent.

Férjem is így volt! Nem akart eljönni lakni anyucitól, mert milyen jó az, hogy direkt főztek neki való kaját, rendbe szedték valamennyire a szobát, stb... Olyan kényelmet csináltak neki, ami megfelelt és miért is cseszne ki magával, hogy ebből kilépjen? Hiszen a pénzét is költhette szerintem sok hülyeségre is ugye. De jöttem én akinek ez nem tetszett, hogy ez így nem férfias. Anyuka pedig igenis direkt csinálta, hogy ott tartsa a fiát (mert anyagilag volt akit előhúzhatott amikor kellett kölcsön adni neki). Rengeteget veszekedtem vele, miután beadtam a derekam és odamentem lakni a férjem miatt (úgy voltam, majd csak meggondolja magát és csak elköltöztünk nemsoká). Az anyjának is mondtam, hogy hagyjátok má felnőni! Persze azok meg ellenem voltak. Végül ő csak úgy mert kilépni ebből a dologból, hogy olyan helyzet alakult ki, hogy én hadban álltam az anyjaékkal a végén. Lett egy konfliktus helyzet, amit igazából ők csináltak és folyton ellenem tettek mindent, én meg nem tudtam többet lenyelni tőlük. Ez annyira elfajult, hogy az anyja maga küldte el a fiát a bús francba lakni velem együtt. Pedig addig foggal körömmel otthon akarták tartani.

Na... ekkor voltunk 24 évesek amikor beköltöztem hozzájuk. 2 év alatt tökéletesen tönkre ment hát a nem létező jó családi viszony... Ha akkor nem ragaszkodik az otthonlakáshoz, a "kényelemhez", lehet anyagilag akkor rosszabbul jártunk volna valamivel, de azt a lelkinyugalmat amit a saját lakásban érzünk már most, meg hogy nem egy szaros gyereknek van a férjem kezelve, én meg egy idegennek és ezzel szembesülni mindennap, leírhatatlan!

De már 30 évesen... 24 évesen is gáz volt ennyire ragaszkodni neki pusztán a kényelemhez! Mert nem a családi szeretet miatt...

Ne akarj megragadni ebben a gyerek szerepben! Nem idegesít, hogy megvétózzák a dolgaid, mert az ő házuk címszó? Ilyenek nem zavarnak?

Én is eljöttem a tök idegenbe, munkát kellett keresnem, mert fizetés nélkül amúgy sem költözhettem volna anyóshoz sem! Muszáj volt, de 1 hét alatt tálaltam. Igaz, nem szakmás, hanem 3 műszak gyári, de akkor bármi ahonnan először visszahívtak, odamentem. Nekem akkor mondjuk csak a pénz volt a szempont, hogy keresetem legyen de nagyon gyorsan.

Neked van annyi előnyöd, hogy csak rezsid lenne, ezt használd ki szerintem! Sokan fizetnek kemény pénzeket ki albérletre mert muszáj. Két gyerekes egyedülálló anyával beszeltünk egyszer, aki örült hogy tálaltak új albérletet neki, ahova 90 ezerért mehet a 2 gyerekkel 1 fizetésből! Mert eladták albérletet, ahol volt! Csak ilyenekbe gondolj bele! Hogy örült volna ő is egy ilyen lehetőségnek, hogy csak rezsit kell fizetni!

Nem véletlen ez a lehetőség! Gondolj arra! Már nem érzed magad jól ebben a helyzetben! Akkor lépni kell! Ha már megfogalmazódott benned ez így, akkor mihez ragaszkodnál otthon még?

Olyan jó érzés önállónak lenni...

Senki nem szól bele nekem! Azt főzök amit akarok! Egyátalán, hogy főzhetek! Mert ott nem főzhettem. Van helyem hova pakolni, nem csak egy szoba! Ami itt van, az az enyém! Tarthatok állatot ha akarok! Felújíthatom ahogy nekem tetszik!

Anyósékkal való lakás után mindennap boldogan jövök haza a sajátomba, ami az enyém, ahonnan nem küldhetnek el (max ha nem fizetjük, mivel sajnos de hitelt is kellett felvenni).

Nem tudod meg addig, amíg el nem mész lakni!

Addig hiába is magyarázom!

Férjem is ezt mondja! Hogy már sosem menne vissza az anyjához lakni, mert ez felbecsülhetetlen ez a fajta szabadság...

Milyen érvet mondjak még?

Mindenki szokott félni az új dolgoktól,új munkahelytöl,az új helyre költözéstöl,

Én is szoktam félni munkahely váltáskor ,vagy mikor költöztünk egy nagyobb lakásba hogy nem lesznek barátaim,ismeröseim stb nem érzem majd jól magam stb végül barátok ismerősök is lettek.

Úgyhogy nagy levegőt veszel össze pakolász és át költözöl abba városi lakásba és keresel egy munkát.

Én is a szüleimel élek és ezzel mi a baj.

Nem fogok egyedül elköltözni egy lakásba az ijesztő.

24L