Ti megbocsátanátok az apátoknak ha megütne?

#15

Különbség az valóban van, mégpedig az, hogy az az eset sokkal súlyosabb amikor szülő üt meg egy gyereket, mint amikor egy pasi egy a barátnőjét. Az utóbbi esetben a pasi egy szinte idegent ütött meg, itt viszont a szülő a saját gyerekét bántotta.

13:08 - teljesen mindegy, mi az oka, az a szülő szegénységi bizonyítványa, ha megüti a gyerekét. Nem tudok elképzelni olyan szituációt, hogy megüssem a lányom, mert egy bizonyos intelligenciaszint felett, akármi is az indok, az embernek eszébe sem jut ez a reakció. Nincs olyan érv, amivel validálni lehet azt, hogy egy felnőtt ember fizikai agresszióra kényszerül egy kiskorúval szemben (vagy akár másik felnőttel szemben, ha már itt tartunk). Idegesítőek a kamaszok? Igen. Sok a frusztráció az emberben, amikor sokszor azt látja, hogy a képébe röhög, miközben telibexarja, amit kér tőle? Igen. Vita hevében eldurran az ember agya? Valóban. És mégis, ezek egyike sem teszi elfogadhatóvá a verést. Még a pofont sem. A tinik ilyenek, nekem is 16 éves lányom van, néha én is nagyon szívesen felképelném, mert sajnos tőlem örökölte a szemtelenségét, viszont én nem apám vagyok, én tudok uralkodni magamon, és tapasztalatból tudom, hogy az ég egy adta világon semmit sem ér a pofozkodás, legfeljebb csak olaj a tűzre. A megfélemlítés és a fenyítés nem egyenlő a gyerekneveléssel.

16. válaszoló vagyok.

Mindent meg lehet bocsájtani, ha úgy döntök, hogy meg akarok bocsájtani neki. A megbocsájtás sokszor nem is annak használ akinek megbocsájtunk, mert lehet, hogy nem is tudja, hogy megbántott a viselkedésével a beszédével, vagy a cselekedetével, hanem leginkább minket tesz szabaddá a fájdalmas emlék terhétől, és eltölt bennünket az öröm a helyreállított kapcsolat miatt. A kapcsolat egy másik szinten fog utána folytatódni, mert tiszteletben tudjuk tartani a másik érzékenységét amit a konfliktus során megismertünk.

Az indulat, rossz tanácsadó. Egy vita hevében, amikor meg akarja az egyik ember győzni a másikat, a felfokozott érzelmi állapotban, nem tudja mindenki jól uralni a cselekedeteit.

Amikor egy gyerek a szülei tűrőképességeinek a határát feszegeti, és a szülő kifogy az érvekből, mégsem tud egyetérteni azzal amiről a gyereke meg akarja győzni, erőszakosan kiabálva, akkor az ütés az nem azt jelenti ebben a helyzetben, hogy elfogyott volna a szeretete a gyermeke iránt, csak azt, hogy megakarja értetni, hogy nem tudja elfogadni a gyermeke álláspontját.

A szülő szeretete a gyermeke iránt csak akkor szűnik meg ha szülő nem képes a gyermekének megbocsájtani valamit. De ez sem kilátástalan, ha a gyerek békülést kezdeményez és bocsánatot kér.

Az apák nagyon tudják szeretni és félteni a lányukat. Remélem sikerül megbékélnetek egymással.