Mit tegyek, ha anyám úgy él, mint egy hajléktalan?

Apu kiskoromban meghalt, anyu egyedül nevelt fel engem, és a testvéremet. Nem dolgozott soha, csak a segélyt vette fel apu után, abból tartott el minket. Nagyon sokat nélkülöztem, sokszor nem volt mit enni, sokszor télen hideg volt, dzsekiben kellett aludnom.iskola után munkába álltam. Nagyon boldog voltam, hogy végre van saját pénzem, és magamra költhetem... akkor ismertem meg a jelenlegi barátomat. Évek óta együtt vagyunk, nála lakom. Átlagos életet élünk, nem gazdag a barátom sem, de azt elmondhatom, az életem fényévekkel jobb lett.

Otthonról a tesóm is lelépett,most egyetemen tanul. Anyu egyedül maradt. Szoktuk látogatni, de utána mindig egyszerre leszek ideges és szomorú is.

Nincs munkája közel 2 éve, azóta én adok neki pénzt,amennyit tudok.

Iszonyatosan igénytelen,nem takarít, nem mos, és büdös is. Vannak kutyái,mindig is voltak, van, hogy napokig nem ad nekik enni. Már arra is gondoltam, hogy a kutyákat elviszem a menhelyre, még ott is jobb lenne nekik. Felbosszant, hogy tudna magáról gondoskodni,és nem teszi. Egész gyerekkoromban ezzel voltam úgymond " buntetve" nem kellett volna nyomorognom, de ő inkább ezt választotta.

Néha úgy Feldühít, hogy legszívesebben sorsára hagynám, ahogy ő teszi az állatokkal. De aztán eszembe jut, hogy ő is ember, az anyám, és hogy segíteni kell rajta.

Mit tennétek ilyen helyzetben ?