23 éves lány vagyok, Debrecenben élek de a családom (anya, apa) vidéki kisvárosban élnek. Kb másfél hetente hazaugrok 2-3 napra. Abban a pár napban viszont szinte lemegyek egy 8 éves gyerek szintjére vagyis a szüleim konkrétan megmondják mikor menjek el fürdeni, mit egyek, mikor egyek, mikor keljek fel, mikor feküdjek le. Ha egy ételnél mondom, hogy nem kérem köszönöm akkor nem fogják fel, hogy nem kérem hanem tovább tukmálják, hogy “de finom. Én is ettem az előbb. Egyél belőle. Kérsz? De csak kóstold meg” Kicsit idegörlő napi 10-15 alkalommal belemenni egy ilyenbe, ráadásul ennyi évesen - úgy hogy háztartást vezetek, főzök, mosok, takarítok, tanulok és munkát keresek épp - csak el tudom dönteni ezeketadokgokat. Még csak arról simcs szó, hogy zavarnám őket vagy túl későn akarnék fürdeni, egyszerűen csak beleszólnak mindenbe és kisgyerekként kezelnek. Számonkérik az új ruhát rajtam amit a saját pénzemből vettem, hogy minek az? Megint új? Mennyi volt? Mikor lesz már az, hogy elfogadják a döntéseim és felnőttként kezelnek? Másnak van ilyen tapasztalata vagy csak az én szüleim nem érik fel ezt ésszel?
2020. márc. 7. 02:05
1/4 anonim válasza:
Ismerős helyzet, ez valami szülői ház szindróma lehet.
Engem a legjobban az zavar, hogy ha otthon vagyok folyamatosan hívogatnak és kérdezgetik merre vagyok, mit csinálok. Ha elmondom, hogy átugrok xy barátomhoz xy városrészre és 8 körül jövök, magyarul még magamtól közlöm is vele mikor mit csinálok akkor is képesek felhívni, vagy üzenetet írni és megkérdezni odaértem-e, 7kor pedig érdeklődni, hogy sikerült-e elindulnom haza.
Egyébként másoktól is hallom, hogy a szülő addig normális amíg nem a gyerekszobádban alszol. De onnan, hogy átléped a küszöböt mintha elfelejtenék, hogy elmúltál 12.
2020. márc. 7. 03:49
Hasznos számodra ez a válasz?
2/4 anonim válasza:
Igen, nekem még 26 évesen is meg akarta mondani anyám, hogy hányra érjek haza. Akkor lett sok, amikor már terhes voltam, és külön ágyazott nekem, meg a páromnak, mondván nem vagyunk házasok. Na akkor betelt a pohár és jeleztem, hogy szíveskedjen felfogni, hogy felnőttem. Persze besértődött, de ez már nem az én bajom, rendezze el magában.
2020. márc. 7. 05:44
Hasznos számodra ez a válasz?
3/4 anonim válasza:
Hát ez ilyen! Idővel kopik majd ebből biztosan, de ők mindig a szüleid maradnak és ebből a szerepből nehéz alább adni ha korábban ennyire kontrolláltak. Légy felnőtt és mond meg, hogy jó anya majd megyek fürdeni ha én úgy gondolom. Illetve köszönöm nem kérek többet enni. A további tukmálásra meg ne is reagálj, hiszen már egyszer elmondtad hogy nem kérsz.
31 éves vagyok, saját családom van. Otthonunk, gyerekünk. De egy felújítás miatt egy időre a szüleimhez költöztünk és bizony ismét gyereknek éreztem magam én is. Pedig az én szüleim nem kontrollmániások. De valahogy mindenki egy kicsit visszacsúszott a korábbi szerepébe.
Valószínűleg ezt fiatal szárnyait bontogató felnőttként nehezebb átérezni, mint nekem aki már szintén anya és bár a gyerek még kicsi, talán jobban megértettem a szüleimet ennek kapcsán.
Szerintem kezeld lazábban, ne görcsölj rá ennyire. Esetleg próbáld meg velük megbeszélni. Próbáltad már? Szóltál már hogy téged ez zavar?
2020. márc. 7. 06:41
Hasznos számodra ez a válasz?
4/4 anonim válasza:
Mert nem a leg intelligensebb emberek a szüleid. Ha tukmálnak valami kaját, akkor addig mond határozottan, hogy nem kéred, amíg tukmálják , amíg le nem állnak a tukmálással. Egyszer csak megunják,és utána talán békénhagynak a tukmálásaikkal, legalábbis egy időre.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: