Miért nem fogadják el, hogy tönkrement szinte az életem, és szeretnék váltani, vagy legalább dolgozni valamit? Az a megoldás, hogy maradjak egy helyben, mert "úgyis jobb lesz"?
Két olyan dolog történt az utóbbi 2 hónapban, amiket lehetetlennek gondoltam:
1. A vőlegényem, akivel nyáron házasodtunk volna össze, karácsony előtt 2 héttel szakított velem, mondván, hogy "szabadságra van szüksége, és nem érzi, hogy most el kellene köteleződnie". A legszebb az egészben, hogy már új barátnője van, akit úgy cipel magára az összes családi eseményre, mint valami kiegészítőt...
2. Január végén megbuktam az egyetemen egy vizsgámon a 6. alkalommal, így kirúgtak, leghamarabb szeptemberben kezdhetem újra, már ha újrakezdem.
Szóval most itt vagyok kapcsolat és egyetem nélkül, konkrétan mintha megállt volna az idő velem, úgy érzem. Minden napon ugyanaz, fogalmam sincs éppen milyen nap van, vagy hány óra. Felkelek 12-13 órakor, rendelek valamit enni, és sorozatokat nézek, vagy olvasok, esetleg sírok szomorú verseket olvasva, depressziós zene mellett, és kb ebből áll a napom. Nem vagyok jól. Ha a barátnőim hívnak, hogy menjek velük, akkor kibújok a programok alól, mert félek, hogy összefutunk az exemmel, vagy a barátnőjével, meg úgy egyáltalán, nincs is kedvem senkihez, hogy előadjam, hogy mennyire nem visel meg a szakítás. Aztán itt van az is, hogy kirúgtak, amikor a gimiben végig kitűnő voltam, az érettségin dicséreteket kaptam, nyelvvizsgákkal jöttem el onnan. Most pedig képtelen voltam levizsgázni egy tárgyból. Viszont a nagynéném kihívott magukhoz külföldre... Dolgozni, ott élni.
Nem "rendes állásom" lenne, hanem a gyerekekre kéne vigyáznom, hozni vinni őket, meg sétáltatni a kutyát. Cserébe náluk laknék, és fizetne is ezekért (de ezt nem akarom elfogadni, mert nem szorulok rá). Igazából ennek az ötletnek megörültem. Az unokatestvéreimet szeretem, ismerem is őket (2-6-8 évesek, a két nagy minden nap ír, meg küldenek képeket, videókat), a férjével is jól kijövök és iskolásként nyaranta 3-4 hétre hívtak magukhoz, igazából olyanok nekem, mint egy második család. Ráadásul a nagynéném kicsit később szült, így sokáig engem kezelt úgy, mint a gyerekeit. Szóval nem valami random helyre mennék, ahol aztán kihasználnak, vagy bajba kerülnék. De a szüleim nem akarják, mert "nem az a megoldás, hogy elmenekülök", és hogy idővel jobb lesz úgyis... Nyilván, de most nekem nagyon rossz abban a lakásban élni, ahol előtte közel 3 évig éltünk együtt a vőlegényemmel, és még most is folyton azt várom, hogy mikor nyit be az ajtón, vagy mikor hív, mit hozzon vacsira, stb. Vagy hogyha az utcára megyek valami miatt, betegesen figyelem az autók rendszámait, nem-e jön velem szemben, vagy nincs-e éppen ott, ahol én. Ráadásul valamiért nagyon szeretek gyerekek között lenni, akkor teljesen kikapcsolok, nem kattogok a gondjaimon, bajaimon, velük vagyok elfoglalva. Ott más lenne a környezet is... Szóval tényleg szeretnék menni, ráadásul nem is messzire, Európán belül maradnék. Jót tenne, úgy érzem. De a szüleim nem értik ezt meg, olyan kliséket mondanak, hogy jobb, hogy most szakított velem és nem 5 év múlva, két gyerek mellett, meg hogy egy ilyen féreg nélkül csak jobb lehet az életem. Tudom, épp ezaz, de mégis azonnal visszafogadnám, ha most felhívna, hogy menjek hozzá, azonnal indulnék.
Mindig vannak nehéz időszakok. Nem tudom hogyan tudnál kilábalni talán a környezetváltozas segíthetne.
Hány éves vagy?
Szia! Szerintem hallgass a megérzéseidre, ritkán szokták az embert becsapni!
Ha úgy érzed, hogy jót tenne a levegőváltozás, nyugodtan utazz el! Bizonyára segíteni fog, hogy megnyugodj és kicsit reálisabban, más szemszögből lásd a dolgokat.
Természetesen előre beszéld meg minden érintettel, hogy első körben kb.: 4 hónapra gondolsz (csak írtam egy számot) addig legyenek türelmesek veled, addig újra gondolod a dolgaidat és utána majd döntesz a továbbiakról. Az időpont fontos a korrektséghez a nagynénédhez és a gyerekeihez, valamint a szüleidhez is. Légy határozott, ragaszkodj ahhoz, ami jól esik neked.
Abban teljesen igazad van, hogy elterelődnének a gondolataid és megnyugodnál. Könnyebben tudnál némi távolságból a további tanulásodról is dönteni. Még az is lehet, hogy egészen más irányba fogsz menni, olyasmit választasz majd, amire eddig nem is gondoltál, esetleg megtetszik valami más szakma, stb...
Ha az anyagi lehetőségeid megvannak, adj magadnak egy esélyt, hogy most változtass, ne évek múlva bánd meg a döntésedet!
Sok sikert kívánok!
Itt mindenki egy lelki rambo , akinek semmi se faj... ugye? Hat persze!
Kerdezo, utazz el :)
Jót tenne egy kis levegőváltozás. A helyedben kimennék, ez nem is kérdés. Nyilván az sem végleges, de egy új környezetben lenne időd számot vetni, akár vissza is jöhetsz majd egyetemezni, de lehet, hogy okafogyottá válik és totál más dolgok várnak rád.
Én nagyon jó szívvel ajánlanám, hogy menj ki kicsit, aztán még eldöntheted a hogyan továbbot.
A 3-as válaszolónak mi baja van? Hol beszélt a kérdező arról, hogy "ácsingózna" az exe után? Pont, hogy el szeretné kerülni, ami teljesen érthető.
Szerintem is jót tenne az utazás, levegőváltozás. Fura, hogy a szüleid nem így látják...Mit szeretnének, mit csinálj? Tanulj, dolgozz?
Én nem értem minek kellene keménykedni meg nem menekülni meg mittomén... talán olimpiai aranyérem jár érte ha lábon kihordod most ezt a válságot, vagy mi?
Menekülés lenne? Igen. S akkó’ mivan? Miért ne tehetnél azért, hogy gyorsabban és könnyebben kimássz a gödörből? Én biztosan elmennék a helyedben, aztán aki meg szeret sokat szenvedni feleslegesen annak hajrá, várja egy helyben hogy elmúljon a fajdalom.
Kedves Kérdező!
Szerintem is menned kellene. Rokonokhoz mész, levegő változás, munka, talán új barátok.
Azt a srácot meg felejtsd el,szerintem már a kapcsolatotok vége előtt megvolt neki az új csajszi, csak nem akarta bevallani és inkább "szünetet kért".
Legyen önbecsülésed és zárd ki őt végleg az életedből és a fejedből is.
Az egyetem miatt se bánkódj sokáig, meg fogod találni a helyed a világban diploma nélkül is, ha talpraesett vagy. Sok sikert!
"A 3-as válaszolónak mi baja van? Hol beszélt a kérdező arról, hogy "ácsingózna" az exe után? Pont, hogy el szeretné kerülni, ami teljesen érthető."
Itt beszélt róla: "de mégis azonnal visszafogadnám, ha most felhívna, hogy menjek hozzá, azonnal indulnék."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!