Ti helyesnek tartjátok ezt a szülői viselkedést?

Nem látok benne semmi rosszat. 5 év elég sok egy helyen. Szóval nem arról szól, hogy sehol sem tud megmaradni és mindenhonnan kilép rögtön, ha valami nem tetszik neki. És nem is arról szól, hogy nem akar dolgozni, hiszen mindig talál másik munkát és újra dolgozik.

Én nem sajnálnék 5 évente pár hónap pihenést olyantól, aki már 30-40 éve dolgozik.

Ha meg nem csinálná ezt és lenne megtakarítása, azt sem biztos, hogy neked adná, hanem pl. elmenne egy komolyabb utazásra. Miért ne költhetne magára? Vagy örökké érted kéne dolgoznia? Szerintem bár bőven felnőtt lehetsz, nem egy kisgyerek, iskolás, akiről a szülő gondoskodik.

Amennyiben az alap szülői kötelezettségek nem sérülnek, akkor igen, helyesnek tartom.

Miért kellene látástól mikulásig gürcölni és lefoprdulni a székől?

14: Persze, a legnagyobb hülyeség máshoz hasonlítani. Neked más az életed, mások a lehetőségeid, más az alap.

15: Én sem kaptam és nem zavar. Megoldottam magam. Nem úgy értem, hogy az a jó, ha valaki nem kap. De nem ezen múlik sok minden. Én mondjuk nem is azt látom magam körül, hogy mindenkit segítenek. Hiszen a legtöbb ismerősöm, hozzám hasonlóan, szegényebb családból származik, úgyhogy nem tudnak komolyabb dolgokkal segíteni. De persze van olyan ismerősöm is, akinek nagyon sokat segítettek a szülei, mégsem boldog, még sincs jó élete.

Mint szülő, aki 3 gyereket felnevelt, úgy gondolom, hogy igen, helyesen teszi, ha úgy érzi, hogy neki megfelelő ez az életmód.

Amiért megértem: 25 évig mi is keményen dolgoztunk, hogy a gyerekeinket fel tudjuk nevelni, iskoláztatni, egyetemet fizetni, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt. 3 műszakban dolgoztunk mindketten a párommal, a hétköznapok kemény logisztikát követeltek, ki, mikor, hova megy, különóra, szülői értekezlet, túlóra, ki hozza-viszi az óvodást, stb. Nem volt segítségünk és ez nem panasz. Mindent megoldottunk. De mire a legkisebb elvégezte a negyedik általánost, lebetegedtem. Rák, ami 6 hét alatt áttétes lett. Az orvos szerint a hosszú évekig tartó stressz, a megfelelni akarás munkahelyen, otthon, az, hogy saját magunkra soha nem volt idő, az bizony kikezdte az immunrendszeremet. 9 hónap kemo, műtét, stb, ami ezzel jár. Most jól vagyok, de soha többé nem fogok úgy élni, mint a betegség előtt. Kell a szabadidő, kell, hogy ÉN is fontos legyek magamnak és ne csak a családomnak. Ha élni akarok, másnak kell lenni a fontossági sorrendnek.

Mi is "elengedtük" a gyerekeinket, hiszen felnőttek, önálló életük van. Inkább csak szemléljük, mire mennek az életben, ha kell segítünk, de nem erőnkön felül.

Gondold végig, hogy mire van nagyobb szükséged: Hosszú évekre még a szülővel,

vagy a pénzre?