Feleségem 1 fiúgyermeket hozott magával az előző házasságából. Mit tehetek, illetve mit tennétek a helyemben ebben a szituban?
Több, mint 10 éve vagyunk együtt feleségemmel, a fiú is végig velünk volt, együtt neveltük. A nevelése sajnos nem nagyon sikerült, részben az anyai nagyszülők nyomására, de természetesen feleségem és én is elkövettünk hibákat. Most ott tartunk, hogy a srác 17 éves és teljesen öntörvényű. Bár a szabályok betartásával mindig is gond volt, az iskolában is. Iskolába úgy ahogy bejár, de előfordul, hogy olyan tünetekre hivatkozva kiíratja magát, ami nem teljesen fedi a valóságot, illetve ha alkalma nyílik, hogy ne menjen be, azt kihasználja. Itthon abszolút nem veszi ki a részét sem a házi, sem a ház körüli munkákból, nem tanul. Hazajön, kaja, tv, telefon, alvás. Semmi kötelességérzet, szinte mindig azt csinál, amit akar, oda megy, ahova akar, akkor jön, amikor akar. Viselkedése velünk szemben tiszteletlen és pökhendi. Igényei, elvárásai az egekben, de tenni érte nem nagyon hajlandó. Rengeteg a konfliktus emiatt az egész családban. Vannak még ezen kívül is dolgai, amivel feszkót okoz, de ezt nem szeretném itt részletezni. Feleségem sajnos kicsit későn ébredt rá, hogy gond van, próbálja terelgetni, elég kevés sikerrel. Én már nem szeretném megváltoztatni, megnevelni, a konfliktust szeretném minimalizálni és a közös kislányunk nevelésére koncentrálni. Gondoltam rá, hogy ha elvégzi a középiskolát és betölti a 18-at, adok neki fél év türelmi időt, hogy elköltözzön és önálló életet kezdjen. Annyi bírálatot kaptunk tőle, hogy mi mindent rosszul csinálunk és ő mennyivel jobban fogja, szeretném, ha mihamarabb megtapasztalná, hogy mennyire nem egyszerű megdolgozni azokért a dolgokért, amiket ő elvár tőlünk. És az sem egy utolsó dolog, hogy a mi kéréseinket, érdekeinket sosem, esetleg nagyon ritkán vette figyelembe, onnantól én is a saját és gyermekem érdekeit szeretném előtérbe helyezni.
Tehát ti mit tennétek a helyemben? Illetve megtehetem, hogy érettségi után, ha elmúlt 18 éves elküldjem akár albérletbe? Jelenleg úgy néz ki, tovább szeretne tanulni a felsőoktatásban, de ugye az még kérdés, felveszik-e.
válasza:Mindenképpen a feleségeddel közösen alakítsátok ki a döntést, és utána ugyanazt képviseljétek!
A felsőoktatásba manapság bekerülni könnyű, évekig ott ellébecolni is lehet, hála a kredit-rendszernek, de befejezni nem annyira könnyű. Ha fölveszik, akkor legyen arról is megállapodás, hogy addig tartjátok el, amíg a kreditek elvégzésével normálisan halad. Kisebb csúszás belefér, régen is volt utóvizsga, meg nem mindenki 5 év alatt járta ki az egyetemet, de ha totál elúszik, akkor a feleségeddel együttesen kéne megmondani neki, hogy ezután irány a munka világa. Én emiatt nem küldeném el otthonról, pláne, hogy a feleséged ebben nem biztos, hogy partner lenne. Viszont, ha nem tanul, akkor dolgozzon. Ha ott megállja a helyét, akkor a gondolkodása is alakulni fog (egyszerűen azért, mert ő is látni fogja, hogy mit jelent megdolgozni a pénzért). Ha viszont csak teng-leng, akkor rá kéne venned a feleségedet, hogy elküldjétek otthonról együttes akarattal.
Megj.: Tehát 7 éves volt a fiú, amikortól jelen vagy az életében. Nos, hidd el, ha a feleséged normálisan akarta volna nevelni, akkor az ő szülei nem tudták volna elrontani (gondolom, ők nem laknak veletek). Ráadásul a nevelés legfontosabb időszaka már lezárult, mire te családtag lettél, tehát azt kell mondanom, az elcseszett nevelés 95%-ban a feleségeden múlt.
Nem tudom, a kislányotok hány éves, de a kisgyerekkori évek a legfontosabbak abban, hogy milyen személyiség lesz.
válasza:Én átérzem, de egy másik szemszögből. Nekem a testvérem volt ilyen.
Még most is elképesztően semmi kötelességtudata nincsen, de anyámat, mindenkit teli szájjal kritizál. Miközben ahhoz is lusta felnőttként, hogy kivigye a szemetet. Nincsen mentális baja.
Anyám is későn ébredt rá, hogy elrontotta. Apám nagyon szigorú volt, bár inkább velem, testvéremnek sok mindent elnézett.
Ők is azt hitték, hogy a kamaszkorral véget ér ez, de rosszabb lett. Te még aránylag időben vagy.
"Ha nagyiéknak nem tetszik, költöztessék magukhoz és pénzeljék." Ezzel teljes mértékben egyetértek. Én pár éve közöltem a szüleimmel, hogy ők azt csinálnak vele amit akarnak, úgy kényeztetik el, ahogy akarják, de tőlem ne várják, hogy a csicskása, atm automatája legyek az öcsémnek. Csodálkoztak, meg azóta is hozzám vágják néha, hogy a testvéri szeretet szent-ja egyik oldalról persze én szívjak, én rokkanjak bele később, ha ők nem lesznek. Na azt nem.
Drukkolok Neked, nem lesz könnyű.
válasza:Ne haragudj, de ordít rólad, hogy te ezt a gyereket sosem fogadtad el, és erősen feltètelezem, hogy nem is szereted ezt a gyereket, és törődèst sem kapott tőled.
"Gondoltam rá, hogy ha elvégzi a középiskolát és betölti a 18-at, adok neki fél év türelmi időt, hogy elköltözzön és önálló életet kezdjen."
A saját gyerekeddel ezt tennèd?
Ha ezt nekem így előadnà az uram, akkor pakolnèk is a gyerekekkel együtt.
válasza: válasza:Azt tudom mondani amit egy öreg embertől hallottam amikor az első gyereket toltuk a babakocsiba. Odajött, benéz a kocsiba és ilyet szól:
-A gallyat lehet hajtogatni, az ágat viszont csak törni lehet. Azt viszont nagyon nehéz.
Nálatok már ág van. Hagyni kell a saját lábára állni, lesz lehetőség megmutatni hogy hogy is kell ezt ha már ti bénák vagytok hozzá. KB annyira lennék empatikus amennyire ő volt hozzám. Sok sikert.
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokt és véleményeket.
13-as és 14-es, elfogadom, hogy így gondoljátok, de azért meg is indokolhatnátok, hogy egy ennyiből hogyan sikerült egy ilyen sarkos véleményt kialakítani, hiszen semmi mást nem írtam le, mint az aktuális szituációt. Ha nem szeretném és nem akartam volna soha elfogadni, már rég nem lennék együtt a feleségemmel, sőt, nem is vettem volna el és nem vállaltam volna vele közös gyereket. A saját gyerekem nem gondolom, hogy ilyen lesz, mivel az Anya utolág már látja, mit csinált rosszul, a nagyszülőknek pedig nem fogom engedni, hogy olyan mértékben befolyásolják a gyerek nevelését, mint azt tették a nagy fiúval, aki nekik az első unokájuk. De ha mégis ilyen lenne, igen, vele is meg fogom tenni. Saját érdeke, hogy minél előbb kinyíljon a szeme és lássa, hogy a világban nem minden úgy történik, ahogy ő azt szeretné. És igen, az alap dolgokért is keményen meg kell dolgozni az életben. Ha addig nem sikerül vele valami oknál fogva megtanítani, tanulja meg minél hamarabb a saját bőrén, mert ez az ő érdeke is.
válasza:#16-os, a társadalmunk pont a nagy liberális gyermeknevelés miatt tart itt. Mert manapság a gyerekektől már nem lehet semmit sem elvárni, nekik jogaik vannak, kötelességeik nincsenek. Nézd csak meg az iskolákat. Ha már szabályokat akarsz nekik felállítani, betartarni, ha már számon kéred őket, ha már nem kap meg mindent feltétel nélkül, már lázad is, mert neki semmi nem kötelező, de minden jár. Tisztelet a kivételnek, mert azért bvan olyan is, szerencsére.
És ha nem értesz egyet a többséggel, lehet érdemes megvizsgálni, nem te mész-e rossz irányba az egyirányú utcában.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!