Apám szerint takarítóként végzem, csak mert olykor mennék majd. Tiszteletlenség volt, amit mondtam, vagy ehhez már felnőttként van ennyi "jogom"? Önállósodni szeretnék kicsit.18/l
Sziasztok!
Ma gyakorlat során elintézem magamnak, hogy mehessek takarítani hétvégén egy néninél. Hazafelé, telefonon újságoltam apámnak, ha már beszéltünk, mire ő elkezdi, hogy azt csinálok, amit akarok a szabadidőmben. Aztán még egy kis szóváltás közöttünk, és mivel nem tetszett a hangnem, ezért, minden flegmaság nélkül mondtam: nem az engedélyedet kértem, csak elújságoltam neked. Erre ő, vegyek vissza magamból. Aztán jött azzal, hogy nem takarítónő leszek, csináljam az iskolát, és amíg ő fizeti a kiadásaimat és az iskolát (ami nem fizetős, ez alatt gondolom, füzetek, tollak, év elején tankönyvek, stb), addig azt csinálom, amit mond.
Na, kezdjük ott, hogy meg sem fordult a fejemben soha, hogy abbahagyom az iskolát, vannak terveim.
Apám szeret, imád engem, egyedül nevelt fel, mindig számíthattam rá, és ezekért hálás vagyok és leszek is. De egyben, amennyire segített nekem, olyannyira egyenlő az is, hogy akarva-akaratlanul a szavaival elérte, hogy lelkileg "alulmaradjak", pedig mindig azt mondta, legyek önálló. Akkor is osztogatja az "okítást", hogy lett volna jobb, atyai jó tanács, amikor nem kértem.
Én pedig anno nagyon apás voltam, gyenge jellem, aki hallgatott rá mindenben, kikérte mindenről a véleményét, kb arról is, hogy kinyithatom e a hűtőt és kivehetek egy sajtot. Tehát nem vagyok túl önálló.
Ezen dolgozok, szeretnék változtatni. A pénzzel jött, hogy minden nyavalyára (könyv, ruha, tollak, mivel rajzos vagyok) költök jutottam arra, hogy néhány hetente megyek takarítani, ezzel egy kis pluszt szerezve magamnak, az suli ösztöndíjon felül.
Elnyomva érzem magam, ebből próbálok kitörni, csakhogy apám és én ugyanolyan makacsak vagyunk, ami nagyrészt jó, mert közben tudunk másokat is meghallgatni, de közöttünk ez kész katasztrófa.
Egyébként mindenki megvan velem elégedve, hogy tisztelettudó és illedelmes vagyok, tehát nem szánt szándékkal akartam az lenni, ha az voltam, csak már elegem van a köztünk lévő problémák bizonyos, gyakran előjövő részéből, amit magyarázhatok apámnak, soha nem érti meg (próbáltam többször is).
Menekülni nem menekülök, mert nem kell, és nincs hova, csak szeretnék magamra találni, önállósulni, és majd, amikor mindenem kész van, elhelyezkedni.
válasza:Mellékesen takarítás hogy legyen egy kis pénzed a diákhitel mellett nem szégyen. Jobb mintha otthon ülnél és várnád a sültgalambot. Ha apádat konkrétan a takarítás zavarja megbeszélhetnétek hogy ne is mondjátok senkinek, csak ti tudtok róla ha akarja, de neked akkor is kell ez a munka.
Nekem az jön le hogy nagyon szeretitek egymást, de mint mondtad elég döntésképtelen voltál sok dologban. 18 vagy, és ez most kezd megváltozni amit apukádak nehéz elfogadni. Megszokta hogy ő dönt helyetted. Először mondasz ellent és ő ezt nem szokta meg. Most az a lényeg hogy ne engedj. Ha most engedsz akkor soha nem fogja elfogadni hogy már tudsz önálló döntéseket hozni.
Senkinek se ártassz vele ha suli mellett hacsak időszakosan is de munkát vállalsz. Esetleg később keress mást és akkor nem nyaggat többet a takarítás miatt.
Nincs diákhitel. Mindenem megvan, csak több kell, amiért már szeretnék megdolgozni. Könyvek, ruhák, még több könyv, cipők, női holmik, piperék... Szórakozni nem járok el, de ha eljárnék, ami talán később megtörténik, ha szórakozásnak tartom, a sajátomból szeretném finanszírozni.
Mindenképp kitartok az elképzelésem mellett, hogy csinálom. Sőt, a néni, akihez megyek, ha elégedett és a lánya nem várja meg a takarítójuk visszatértét, lehet mehetek hozzájuk is, ami azért jó, mert tehetősek, és csak néhány óráról van szó 1-2 hetente, iskola időn kívül.
Apámmal beszéltem telefonon erről, és azt mondta, a takarítás ne akadályozza az itthoni teendőim elvégzését. Én mosogatok, viszem le a kutyákat, seprek, akár mosok, olykor főzök. A takarítás csak néhány óra, max 4, természetesen az itthoniakat is elvégzem.
Már gyakrabban mondok nemet, illetve ellent, amikor kereken megmondom, szerintem hogy lenne jó, mert úgyis meg lehet csinálni, nem csak úgy, ahogy ő gondolja. Ez persze nem tetszik neki, de ha mindig csak úgy csinálom, ahogy ő mondja, ha könnyebb is, nem feltétlen jó, mint azt írtad is.
Persze, később keresek mást. Idén a szakmámat szerzem meg, következő tanévben 2 éves érettségi, utána masszőr képzés, amiben el szeretnék helyezkedni. Ha lesz rá keret és egyéb akadályozó tényezők sem lesznek, talán egyetemre is mennék, kollégiumba, de erre kicsi az esély.
válasza:
válasza: válasza:Nem olvastam végig. De ha jól értem apának az a baja hogy csinálsz egy kis mellékes. Ez olyan mintha én azért ugatnék a gyere knek hogy ne menjen szórólapozni, a mekibe kisegíteni, diákmelózni "mert úgy marad"...pici korlátoltnak érzem.
Ülj le a faterral és nyugodt hangnemben beszéld át vele ezt.
válasza:Én már idősebb vagyok nálad ,sok ismerősőm takarít írodát,részmunkaidőben,magán lakásokat,vagy éppen társasházakban lépcsöházakat,semmi szégyellni való nincs ebben munkában .
Sőt sokan külföldön is takarítanak elég jó órabérért .
Csak jól kell csinálni és légy megbízható .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!