Több örökség jár annak aki gondozza a szülőket, mert közel lakik? Utálja az a családját aki messze elköltözik?

Hú kaptam hideget-meleget.

Az egyik válaszoló kitalálta, hogy tényleg észak-nyugat- észak-kelet a távolság.

Nehéz így összeszedni a dolgokat, ennyiből nem tudtok engem kiismerni.

Szimplán csak megkérdeztem az anyukámat, hogy ő hogy gondolná jogosnak, hogy kapnánk mi az örökséget és azért akadtam úgymond akkor ki, mert én mindig azt hittem, hogy ők ugyanannyit szánnak nekünk.

Plána amiatt, hogy az unokatestvéreimet soha nem láttam, mert apukám nagyon összeveszett velük, mert kölcsön adott egy milliót még 20 évesen nekik és azóta se adták vissza.

És ezért apa mindig azt mondta, h mi a pénzen ne veszekedjünk és hogy mindenki ugyanannyit kapjon.

És ennyi, de ez csak egy feltevés volt, nem szeretnék én egyébként semmit. Akkor lennék boldog, ha nagyon sokáig együtt maradnának. És ha esetleg édesapám hamarabb meghalna én akár hol fogok lakni, ha lesz lehetőségem, mert lesz egy plusz szoba én édesanyukámat mindig tárt karokkal fogom várni, ezt én most így gondolom 100%-osan.

A barátom tudja, hogy keleten nem jó az élet, a kisebbség miatt elsősorban, de a szülei is mindig elvoltak boldogan, nagyon összetartó a családja minden héten találkozik a rokonság és úgy vannak vele, hogy ezzel nem foglalkoznak, mert első a család.

Én megmondtam neki, hogy nekem addig mindegy, amíg lesz olyan óvoda, ahova a gyereket majd belehet tenni és nem lesz minden gyerek kisebbségi. De figyelembe kell venni azt, hogy lehet hogy a gyerekek nagyon elfognak majd vágyni és lehet miattuk majd később kénytelen lesz költözni, ha szeretné látni az unokáit.

Tudom ehhez az kell h szüljek és h együtt maradjunk es h a gyerekeimnek is legyen gyereke. Es nagyon előre szaladtam, csak mondom ezek feltevések.

Még azt szeretném elmondani, hogy sokan írtátok, hogy nagyon is pénzleső vagyok, de ez nem igaz.

Világ életemben nem volt zsebpénzem, sose voltak márkás cipőim, márkás telefonom, most sincs, de nem is kell. A ruháimat turizom vagy leárazottan veszem.

A zsebpénzem amim van, azért diákmunka során dolgoztam meg és a szüleim már nem ruháztatnak engem évek óta, magam veszem a ruháimat, a tusfürdőmet, ha valami péksütit vagy egyéb kaját megkívánok, az utam összegének a felét a barátomhoz, az egyetememhez szükséges nyomtatni valókat és mindent ami csak kell én fizetek abból, amit nyáron megdolgozok. Az új házba én fizettem a szekrényem árát és a kutyaház árát. Tudom nem sokat, de még nincs úgy keresetem és messze van még a nyár. Nem kérek tőlük sose pénzt, mert megtanultam, hogy ha anyától kértem mindig úgy adta oda, hogy hát ennek lenne más helye és láttam rajta, hogy nem örül neki, ha bármire is költekezni kell.

Kb. 4 napig esszük ugyanazt a kaját. Nem járok szórakozni, nem cigizek, nincs műszempillám, se műkörmöm, amiket a mai fiatalok csinálnak, nem vagyok kolis, mert bejárok és utazok mindennap 3 órát a sulimig( ez így oda-vissza)

Tehát tudom, lehet így is azt gondoljátok, hogy nagyon pazar, hogy ilyen hülyeségen összevesztünk és hogy igazából pénzéhességből tettem fel a kérdést anyánál, de remélem kicsit elhiszitek, hogy ez nincs így.

A régi házunkban én nem szeretnék sokáig lakni, csak egy icipicit, a kezdetekben, amíg összegyüjtünk pénzt egy bérházi lakásra, amit már 10 millióért lehet venni felújítva... és az nekünk tökéletes lesz. Utána szüleim eltudják adni a lakást és abból majd a hitelüket is tovább tudják törleszteni.

10 millió meg azt gondolom, hogy azért 5 év alatt csak összejön..

Annyi ideig meg tesómék se fognak elköltözni, mert írta valaki, h tesómékkal szemben nem fer h mi beköltözünk oda nulla forintért. De ez nincs így.

Tesómék ingyen laknak anyáéknál, anya főz, nem fizetnek semmi rezsit.

Míg mi fogjuk magunknak fizetni és főzni az ételt és fizetni a rezsit. Ők ugyanúgy tudnak gyűjteni, sőt jobban mint mi.

De nem szeretnénk ott maradni sokáig.

Ennyi, köszi, hogy írtatok és elolvastátok.

Abból gondolom, hogy szeretné megkérni a kezemet, mert azóta hogy félévesek voltunk mai napig, majdnem mindennap elmondja, hogy ő már úgy megkérne engem és alig várja, hogy velem élhessen együtt.

És idén már azt mondta, hogy már biztos a dátumban is, és hát még sok apró jel utal arra, hogy szerintem a nyáron megteszi.

Írtátok, hogy nem biztos, hogy együtt maradunk es tudom ezzel is számolni kell, nem lehet tudni mit hoz a jövő. De azt tudom, hogy vele nagyon jól érzem magamat. Ugyanolyan mint én. Nagyon kedves fiú és hűséges. Érdekel mindkettőnket az, hogy mit csinál a másik és nem unatkozunk egymás mellett, mindig elfogadja az én ötleteimet és én is az övét. Olyan külsőre belsőre, mint amilyet megálmodtam magamnak. Azt gondolom, hogy semmivel sem lenne jobb, ha elválnánk. Nem tudom elképzelni, hogy találnék még egy olyan fiút és nem is akarom. Mert nála tényleg azt érzem, és ő is így érez, mint ha egymásnak lettünk volna teremtve.

Bocsi a nyálas és áradozó szövegért. De hát így van . :/

Ha minden hónapban félre teszünk 150 ezret akkor 5 év alatt 9 millió összejön.

Legjobb esetben. Nem tudom még mennyit fogunk együtt keresni, de a legelején, míg nem lesz gyerekünk biztosan, kevesebbet fogunk költekezni, mert két ember kevesebbet fogaszt és kevesebbet is eszik és akkor akár lehet többet is félre rakni.