Az normális, ha néha eszembe jut mit kezdenék az örökséggel?
Ha pl. szülő/nagyszülő meghal.
Már 60 körül vannak. De még fiatalok.
Befektetni akarok, most is lenne fölös ingóság/vagyon amit szerintem érdemes lenne megforgatni. De ők semmibe nem akarnak belekezdeni.
Ilyenkor normális, ha eszembe jut, hogy ha ők nem lesznek én fogok belőle vállalkozni/befektetni stb?
Még akár 30 évig nem jutsz örökséghez, ha meg megtudják, min töröd a fejed, lehet ki is tagadnak.
Normálisnak normális, hogy eszedbe jut, de inkább a saját kútfődből próbálj boldogulni, ne a sült galambot várd, mert elmegy az életed aztán nem értél el semmit.
Az nekem is eszembe jut, hogy milyen feladataim lennének, ha a szüleimmel történne valami. Pl. mit kezdenék az ingatlanukkal.
De olyan szinten nem jutott eszembe soha, hogy lenne valami lehetőség és ahhoz kéne az ő pénzük vagy ingatlanuk. Ez szerintem annyira nem is normális. Az ember a saját dolgaival gazdálkodjon, ne máséval.
Normális. És amig nem erőszkosan biztatod őket, hogy milyen ingóságukat, vagyonukat hogyan kellene megforgatni, addig nincs is benne semmi rossz.
Másnak az jut szébe, hogyan kéne a rokonának nevelnie a gyerekét, vagy célszerűbben berendezni a lakását, neked meg, hogy a vagyonát jobban is befektethetné.
Mindenki tudja, hogy a szülei egyszer meg fognak halni, csak van, aki annyira fél ettől, hogy letagadja, hogy valaha is eszébe jutott. Az sem bűn, ha elgondolkodsz, mit fogsz kezdeni az örökségeddel.
Azért túl sokat ne filozofálj rajta, és főleg ne erre alapozd a jövődet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!