Szülők! Eltartanátok a felnőtt 22 éves otthon élő munkanélküli gyereketeket amíg nem talál neki megfelelő melót?

Ha valóban keres melót, és van reális esélye, hogy 1-2 hónapon belül talál, akkor igen.

Másképp elzavarnám bármi gagyira, hogy addig is dolgozzon.

Ha nem akarna menni, akkor ultimátum: Vagy megy a híd alá, vagy irány a sereg.

Fizetném neki a jogsit, és kötelezném házi, illetve alkalmi munkák végzésére, vagy diákmunka vállalására!

Lenne egy havi elvárt minimum összeg amit le kellene tennie, vagy le kellene dolgoznia.

Motiválnod kell őt, mert ha ő motiválja saját magát, azt lehet hogy a pénztárcád fogja csak bánni.

Az olyan gyereket, mint amilyenről te írsz, nem.

Ha azt látom, hogy igyekszik, keresi a munkát, eltartanám. Nem akarnám, hogy aljamunkat elvállaljon muszájból, de azt nem engednem, hogy túlzásba essen a nagy válogatással. Ha pl valami diplomával keres állást, akkor egyértelműen nem kényszerítenem rá, hogy takarító legyen, de nem is nézném jó szemmel, ha csak diplomás állásokat nézne hónapokig.

A jogsit majd fizeti magának, ha lesz keresete.

"Csak gondolkodik hogy mit kéne csinálni hogy gazdag legyen."

Én is gondolkodok, hogy miből lehetne pénzt csinálni...de ahhoz alapból kéne pénz.

Én, ha szülő lennék, nem bxnám ki otthonról a gyerekemet, de nyilván rosszul esne, ha csak azt látnám, nem csinál otthon semmit.

Amikor végeztem a fősulit, utána nemsokkal a szülőm kitételt szabott vagy mit: ha x hónapig nem találok állást, akkor mehetek arra, amerre látok.

És nem számított, hogy most gyári munkás leszek vagy bármi.

Diplomás létemre mentem betanított munkásnak, ahol titkoltam a diplomát a munkatársak közt, hogy ne legyek röhögés, lenézés tárgya.

Mielőtt betanítottként kezdtem volna el dolgozni, próbáltam diplomámmal munkát keresni, nem sikerült.

Azóta már máshol vagyok, de ugyanúgy nem a szakmámban. De amióta betanítottként dolgoztam, kb. onnantól kezdve az én vállamat nyomja az összes számla (kivéve hitel,meg egy biztosítás).

Jogsival az a gond, hogy nem egy helyre kell. Lehet menni vele futárnak. Volt nekem is olyan álláshirdetés, ami miatt még be is küldtem volna az önéletrajzomat, de aztán megláttam a követelmények közt a "B kategóriás jogosítvány"-t. Egyértelmű, oda nem mehetek, se jogsi, se kocsi.

Talán, ha még vártak volna az elhelyezkedésemmel és anyagilag támogattak volna az utazásom, szállásom más városban, akkor TALÁN már szakmámban dolgoznék.

De akkor se volt pénz itthon elég, hogy az én munkakeresésemet finanszirozzák.

Ahol így feljön a kérdés, hogy "eltartsam-e a gyerekem, akiről azt látom, nem akar dolgozni AKÁRMIT", ott bizony kevés a pénz, legalábbis szerintem.

Tehát, ha nem akar utcára kerülni, akkor sajnos irány a gyár, a finom három műszakjával és/vagy 12 óráival.

"Erős a gyanúm, hogy a kérdező a munkanélküli gyerek."

Szerintem a jószándékú ismerős, aki nem tudja, hogy mi miért van és kinek mi jár a fejébe, de úgy gondolja tudja, és milyen gáz már, hogy ez van, megkérdezi a neten másoktól is, hogy ugye, hogy aki ilyen az gáz, a szülei meg hülyék? Olyan viszonyba meg biztos nincsenek, hogy mindent tudjon illetve hozzá merjen szólni, ezért itt éli ki a pletykázási vágyát.

24.-nek.

De miért a gyár???

Posta, sereg, áruház, ..., miért nem megoldás?