Teljesen ki vagyok borulva. Mit tehetek ebben a helyzetben? Nekem bármi befolyásom lehet?

Egyke gyerek vagyok, és együtt élnek a szüleim. Az anyukám egy kedves, megértő, elfogadó, végtelenül toleráns és megérő ember, nem mellesleg csodás anya. Apukám pedig aspergeres, figyelemzavaros, és leszarja a családi élet lényegét, ha és lusta is, csak azt csinálja meg ami neki fontos vagy jó! 20 éve együtt élnek és folyamatosan cserbenhagyja anyukámat, példék: anyukámnak mind a 2 keze be volt gipszelve, megígérte hogy segíteni fog és otthagyta úgy egyedül hogy neki dolgozni kell és egy 3. hónapos csecsemőjét van, akit alig tud a kiságyból kivenni; apróbb dolgok: égve hagyja a lámpát, nem dobja ki a szemetet...; anyukám mankózott és én pedig úgy szerveztem hozzánk egy 5 fős bulit hogy elvileg apa itt lesz, de nem volt, majd mikor hazajött lefeküdt és elaludt mert ő fáradt; anya 3 napja éjszaka jött haza Londonból és arra ért haza hogy anyu ágyában apa szennyesruhái vannak. Szóval mindent megígér és a 10002341 daraból kettőt megcsinál és ő akkor hős. Nálunk mindig rumli van mert anyuval nem tudunk itt ketten rendet tartani, az árral szemben úszni, ezért nem lehet vendéget hívni és ez szintén zavarja anyát, még sorolhatnám holnap estig de ennyi talán elég már. Anyu azt mondta ha ez nem javul 1 év múlva kimegy Spanyolországba ahol egyépként kész munkalehetőség várja csak igent kell mondani, és akkor nekem választanom kell hogy itthon apával, vagy feladok mindent (suli, barátok, szerelem) és kimegyek amyával. Vagy másik lehetőség hogy apukám elmegy albèrletbe lakni és minden héten vasárnapi ebédre átjön. Ma 5 órát veszekedtünk ezen egész este. Annyira rosszul lettem hogy felhívtam a barátom és holnap korán reggel átmegyek hozzá lehiggadni és valószínű hogy ott is alszom... de ez sem megoldás nyilvàn. Kétségbe vagyok esve kérlek segítsetek, mert én apukámat is nagyon szeretem ezen kívül!!! Én mit tudok tenni?