Miert viselkedik apám így velem?

Engedd el. Definiáld magadnak egészen pontosan, hogy mit vársz tőle. Aztán gondold át, hogy erre mennyire van szükséged. Pl. ha úgy érzed, találkozni szeretnél vele nyáron, és ez a te kimondott konkrét célod, akkor

1. gondold át, hogy miért beszélgetsz vele ezen felül a messengeren. Tényleg szükség van ezekre a beszélgetésekre?

2. gondold át, hogy mit szeretnél, hogyan érezd magad a találkozó után. Mire keresel választ, gyógyírt, feloldozást, akármit? Ha megtaláltad, akkor azt is gondold át, hogy ez mindenképp szükséges-e, illetve van-e realitása annak, hogy a találkozó megadja neked azt, amire vágysz. Mennyiben segít ez majd ahhoz, hogy hosszútávon boldogan és elégedetten éld az életed az apád NÉLKÜL?

Innen kívülről nézve neked a legnagyobb szükséged arra van, hogy elengedd az apád. Ebben amúgy egy pszichológus is segíthet.

Én nem vagyok az, ezért nem értem, hogy tudsz kedélyesen elcsevegni valakivel a nyaralásairól és az új autójáról, ha az az ember a legkiszolgáltatottabb helyzetedben, gyerekként elhagyott, és soha nem érdeklődött, ráadásul mindezért téged tesz felelőssé. Nem azt mondom, hogy haragudnod kell rá, sőt, azt kifejezetten nem kéne, de békésen tudomásul venni, hogy tőle nem várhatsz semmi jót, azt már rég meg kellett volna tenned. Nem keresni, hogy de hátha mégis, talán most végre jó lesz, csak most az egyszer. Apád olyan, amilyen, vannak ilyen emberek, neked is pont egy ilyen jutott vérszerinti apának, ez van, nem tragédia, de tudomásul veendő, ha boldog akarsz lenni.