Teljesen kilátástalan lett a helyzet a szüleimmel, már végső elkeseredettségemben az öngyilkosságot is megemlítettem erre normális ez a reakció?

Nem értem, egyáltalán miért jut eszedbe öngyilkosság a szüleid miatt.

Mi a csudáért törődsz azzal, hogy miként vélekednek rólad? A családok 70%-a elcs*szett, tele vagyunk sérülésekkel és rossz mintákkal.

A TE életed. TE vagy felelős érte. A TE jövőd, a TE kezedben. NE hibáztass senkit, hanem kezdd el élni a SAJÁT életedet.

Ugyan mi kényszerít egy 21 éves felnőtt embert, hogy még mindig a szüleivel éljen? Ugyan mi visz rá, hogy elfogadd és eltűrd, ha rossz az életed?

Nagyon jó lépés volt elköltözni.

Legyen a következő lépés, hogy szépen megszabadulsz a szüleid mérgező emlékétől (ezzel együtt az önsajnálatodtól is!), és egész egyszerűen továbblépsz.

Azok társaságát keresed, akik építenek téged.

Olyan munkát keresel, amiben sikerélményed van.

Azzal töltöd a szabadidődet, amiből feltöltekezel.

Megkeresed saját magadat abban a roncsban, amit a szüleid hagytak belőled, és nekilátsz építkezni.

Ha kell, ebben kérj tanácsot szakembertől, barátoktól, de ne nyávogj és ne sajnáld saját magadat, mert az csak visszahúz.

Ne nézz vissza.

Eleinte biztos nem lesz könnyű, de pár év, és te sem fogod érteni, miért tűrtél ilyen sokáig.

Szeretnek ők a maguk módján 😃 elég furcsán mutatják ki. Hát igen... az ilyen szülőknek jól áll egy országnyi távolság 🙂

Találj ott barátnődéknél munkát, és próbálj saját életet kialakítani! Ezt már csak azért is javaslom, mert ha az ember le van foglalva munkával, akkor nem gondol az ilyen negatív gondolatokra, mint a bántalmazó szülők, depresszió, stb... segít túljutni a válságon.